Színház

Tucat éve szinte reménytelen helyzetből indult, ám mára stabil pozíciójú, népszerű színház a Centrál. A Shakespeare-bemutatóra készülő rendező-igazgatót a zord kezdetekről, az addiktív színházról és a jó történetmesélésről kérdeztük.

Nem vagyok hajlandó sznob lenni – mondja a dívába oltott komika, akinek népszerűsége töretlen, bár szakmai elismerésből jó ideje nem sok jut neki. Színházi és közéleti szerepeiről egy­aránt kérdeztük.

Egy ilyen előadás után az első gondolat a bírálhatatlanság.

Bíznak a szép jövőben, dalolják. S hogy 1695-ben vagyunk, nemrég vertük ki német segítséggel a törököt. Megint keresztények lettünk, de mennyire, bár a fejeken pusztán megszokásból még ott van a turbán és a fejkendő.

Csaknem 175 millió forintot nyom ki év végén az NKA Színház- és Táncművészeti Kollégiuma a hétfői és keddi beadású meghívásos pályázatain. Az összeg nyolcvan százalékára saját tagjai és az ő barátaik pályázhatnak.

Nem annyira meglepő, mint első hallásra gondolnánk: Nemcsák Károly alakítja Othellót a József Attila Színházban.

Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.

Pár színház megfogadta, hogy egy fillért se ad közvetítő cégeknek a taóból. Vidnyánszy a Narancsnak elmondta: sok ötletük volt még a szigorításra, de nem mentek át a kormányon.

Majd’ minden kornak megvan a maga saját Szomorú vasárnapja.

Novemberben debütál a színész életéből írt Negyvenen vagyok, amiben minden szereplőt ő kelt életre. Az első magyar one-man show mellett botrányokról, újrakezdésről és a nyomasztó sikerről beszélgettünk.