Színház

Már készül a te jövőd

Pintér Béla és Társulata: Fácántánc

  • Tompa Andrea
  • 2015. december 12.

Színház

Bíznak a szép jövőben, dalolják. S hogy 1695-ben vagyunk, nemrég vertük ki német segítséggel a törököt. Megint keresztények lettünk, de mennyire, bár a fejeken pusztán megszokásból még ott van a turbán és a fejkendő.

A néző agya gyorsan pörgeti a történelemórák poros fájljait, bár fölösleges, a 17. század tudnivalói az első sorban már elhangzottak. Balról tisztelegj, mondják majd rendszeresen a darabban, amikor hol a Nyugat, hol a Kelet képviselői lépnek be és írnak új szabályokat (az elnyomót, a hatalmat, mint majdnem mindig, maga Pintér Béla játssza). Az első hosszú jelenet annyira széttartó irányokba mutat még – vallási szimbólumok, szent gyónások emlegetése, valami iskolaszerű struktúra, jelentéstevés, múlt és jelen –, hogy csak kapkodjuk szegény magyar fejünket, hogy ezt valami koherens rendbe, struktúrába rakjuk: hol vagyunk? Mi van?

Hogy aztán ez a gyönyörű történelmi káosz, ez a nagy fesztávú előadás kibontsa valódi szárnyait, minden szépen megtalálja helyét és értelmét, már amennyire ez a magyar történelemben lehetséges. Pintér nem kevesebbet fog át, mint négyszáz évnyi múltunkat a jelenig és a közelgő szebb jövőig, de nemcsak időben, térben is: a török, a magyar, a német (értsd: nyugati), majd az arab (értsd: keleti) térségben, Európán innen és túl. Ugyanakkor ezt a hatalmas, tág fókuszt szűkre is szabja, és valódi, zárt történetet mesél, egy iskola történetét, igazi emberi sorsokkal. Ebben az iskolában váltogatják egymást az igazgató(nő)k, küzdenek a hatalomért és a külső hatalmakkal. Az idősíkok abszurd kezelését, egymásra csúsztatását Pintér már kipróbálta a Kaisers Tv, Ungarnban, az egyik legremekebb darabjában, s ennek nyomdokain haladva új, még tágabb perspektívák nyílnak most: Magyarország jelen idejű és történelmi tapasztalatait, ambícióit széles európai vagy világkontextusba helyezi, egy olyan országét, amely mindig más tenyeréből eszik, valakitől függ, hódol, benyal.

Az iskola a mai magyar színház központi témája: az iskolában – hagyományos színháznéző számára láthatatlanul – fontos tantermi előadások mennek, tudatformálás, érzékenyítés zajlik. Másrészt az iskola maga is központi tér, képes modellálni egy társadalom működését. Ez a mostani abszurd nevelőintézet zárt világ. Talán mélyebb tartalma is lehet magának a címválasztásnak – a fácán őrületes, maszkulin násztáncára utal, amint tollait szétteríti és hódít. Az iskola, a szétterülő farok a hatalmi gyakorlatok szimbóluma tehát. Ám a farkat itt nők viselik, hogy képzavart keltsünk, csodás teátrális fejdísz kerül beiktatáskor az igazgatókra, ősi magyar pompa és párta egyben (Benedek Mari jelmeztervezőt dicséri). Ebben az iskolában szolgálnak a nagy fényességű vezetők. Az első, aki a Nyugattal (Pintérnél: nyugarral) békét köt, és kiderül, hogy többé nem lehet pofozkodni: Csákányi Eszter, nagy fényességű Erzsi néni. Csákányi kiválóan tudja a lágy, de tekintélyelvű, erőszakos, kontrolláló, igazi Kádár-kori figurát. Tanítványai kétségbeesve könyörögnek, hogy lehessen esti puszi, mert a megvonás a legnagyobb büntetés. Bukásakor legfőbb érveit hangoztatja sírva: „de én 44 éve” – mármint annyi ideje tanít, szolgál mint pedagógus.

Az előadás klasszikus shakespeare-i átöltözések és kortárs nemváltások játékára épül, hisz Pintér szereti a színházi truvájokat. A Nyugat leparancsolja a turbánt meg a fátylat. Gabika férfiként jön vissza, mert úgy viszont igazgatóvá választható. Az előadás nem is működne Pintér új színésze, a kivételes Tokai Andrea nélkül (a temesvári színház tagja, nem csiszolatlan gyémánt, hanem nagyon is jelentős rendezőkkel dolgozó művész). Tokai képes egy olyan nő-férfi átváltozást megteremteni, ami színészileg is, teátrálisan is lenyűgöző. Ő egy másik hatalom; halk, szenvtelen erőszakossága nem látható annyira, úgy veszi el feleségül választottját, mintha természetes volna, hogy egy nőnek nincs saját akarata. Stefanovics Angéla épp ezt tudja: egyetlen jellel, fejtartással, mozdulattal kommentálni a történéseket. Az ő átváltozása is látványos.

Pintér a jelenre alapjelekkel reflektál: egy gesztus, egy pici kellék. Az iskolába menedékkérő érkezik. A kegyes igazgató befogadja, de csak két hétre. Stefanovics eteti: arcán zöld maszk, fóliás szendvicset dob a földre, majd bemutatja László Petra gáncsolós mutatványát. Mindehhez áldozatként az iskola megalázott, lélekben megnyomorított tagjai asszisztálnak (a csapat fiatal színészekkel bővül: Krausz Gergő, Szabó Zoltán, Szakács Zsuzsa). Thuróczy Szabolcs mint örök Jumurdzsák, csodás loknijával a magyar iskola örök romlott technikatanára.

Pintér Béla új darabja ismeretlen ismerős. Pergő történetmesélés, játékos-ironikus kommentárok, fájdalmasan szebb jövőkép. Miközben a színpadon erős, drámai sorsok és helyzetek vannak. Stilisztikai rétegek, utalások, ismert szólamok, jelképek és referenciák karneválja. Simon and Garfunkel dalára felemelkedő igazgatók beavatása, a magyar himnusz jókedve, bősége. Az előadásban van néhány elvarratlan szálacska (hová lesz a házasság, miután a nő férfivá változott), a berekesztés pedig megjósolható, és nem eléggé erős – valami hiányzik a végén.

Aki látott már fácánt felröppenni, tudja, milyen nehéz teste van, nem repülésre találták ki a méreteit, nem egy sirály. Hát, az a darabbéli ország a maga kis négyszáz évével sem szárnyal. Csak az előadás.

Szkéné, október 24.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.