Tánc

Fehér Ferenc: Helló, Zombi!

  • Sisso
  • 2015. november 29.

Színház

Nincs koreográfus, aki a zombikból többet profitált volna. A magyar kortárs tánc Kaspar Hauserét először beválogatták a Magyarországon forgatott World War Z című film statisztái közé, ahol a legenda szerint a forgatási szünetekben meghökkentő mozgássorokkal szórakoztatta táncostársait. Akik aztán ráharaptak, és megszületett 2012-ben a Brothers című, zombitárgyú koreográfia. Azóta Fehér főleg külföldön dolgozott, de most hazatért, és egyben vissza a síri világhoz.
A zombiságot metaforaként használja, és amellett, hogy humoros mozgásjátékot, szinte börleszket koreografált, a tánc a napi rutin végtelen ürességéről, a gépiességről, a céltalanságról beszél. Néha nevetünk, máskor szorongunk – sosincs megkönnyebbülés. A profi műtop­rongyba öltözött figurák – Fehér Ferenc, Czap Gábor és Szitás Balázs
– turbó üzemmódban végzik rituális mozdulatsoraikat. Tekintetük sosem találkozik a közönségével, így fojtott, ám derűs a hangulat. Rövid ideig jelmez nélkül (csak a csontok) „járják” a darálót a végső egyen­lő­ség jegyében. A halál bálján nincsen párválasztás.

Fehér Ferenc táncosként zabolátlan, elemi lendülettel pörög, és képzetlenségével, utcatáncosi múltjából hozott erejével elkápráztatja a nézőt, ami a színpadi táncban zavarba ejtő. Közben a koreográfusként már önreflektív alkotó túlságosan is tiszteli a hagyományos táncszínpadi szabályokat (a fizikai határokat, a kezdés-befejezés szentségét, a kézzel bekapcsolós magnót, a montázsszerű zenei váltásokat), úgyhogy nem tudom eldönteni, mit akar. De lehet, hogy nem is akarom.

Szkéné, október 9.



Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.