Nincs koreográfus, aki a zombikból többet profitált volna. A magyar kortárs tánc Kaspar Hauserét először beválogatták a Magyarországon forgatott World War Z című film statisztái közé, ahol a legenda szerint a forgatási szünetekben meghökkentő mozgássorokkal szórakoztatta táncostársait. Akik aztán ráharaptak, és megszületett 2012-ben a Brothers című, zombitárgyú koreográfia. Azóta Fehér főleg külföldön dolgozott, de most hazatért, és egyben vissza a síri világhoz.
A zombiságot metaforaként használja, és amellett, hogy humoros mozgásjátékot, szinte börleszket koreografált, a tánc a napi rutin végtelen ürességéről, a gépiességről, a céltalanságról beszél. Néha nevetünk, máskor szorongunk – sosincs megkönnyebbülés. A profi műtoprongyba öltözött figurák – Fehér Ferenc, Czap Gábor és Szitás Balázs
– turbó üzemmódban végzik rituális mozdulatsoraikat. Tekintetük sosem találkozik a közönségével, így fojtott, ám derűs a hangulat. Rövid ideig jelmez nélkül (csak a csontok) „járják” a darálót a végső egyenlőség jegyében. A halál bálján nincsen párválasztás.
Fehér Ferenc táncosként zabolátlan, elemi lendülettel pörög, és képzetlenségével, utcatáncosi múltjából hozott erejével elkápráztatja a nézőt, ami a színpadi táncban zavarba ejtő. Közben a koreográfusként már önreflektív alkotó túlságosan is tiszteli a hagyományos táncszínpadi szabályokat (a fizikai határokat, a kezdés-befejezés szentségét, a kézzel bekapcsolós magnót, a montázsszerű zenei váltásokat), úgyhogy nem tudom eldönteni, mit akar. De lehet, hogy nem is akarom.
Szkéné, október 9.
