Néhány színház ünnepélyesen megfogadta, hogy ezentúl a teljes tao-támogatásra igényt tart, és egyetlen fillért nem ad közvetítő cégeknek. Nos, ez önmagában nem tűnik hírértékűnek, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a gazdasági vállalkozások által a színházaknak felajánlható társasági adót összegyűjtő cégek a kezdeti néhány százalékos jutalék helyett ma már nem ritkán 40 százalékot igényelnek. A Mazsihisz például – a máig nem cáfolt vádak szerint – a Zsidó Nyári Fesztivál után 45 millió helyett csak 18 millió forint tao-bevételhez bírt jutni, a többi egy közvetítő cégnél maradt.
A tao-felajánlásokat a színházak, zenekarok igazolt jegybevételük 80 százalékáig vehetik igénybe.
Tízen Túliak Társasága
Feltűnő volt, hogy a nemrég alakult Tiszta Tao Társaságok (TTT) tegnapi sajtótájékoztatóján egy kivétellel az új magyar előadó-művészeti politika nagyágyúi vonultak fel mint a közösség alapítói, olyanok, akik nem demonstratív kiállásokkal, hanem miniszteri dolgozószobákban szokták eligazítani a honi színművészet néha nem eléggé egy irányba húzó ekhós szekerét. Ott volt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója és Fekete Péter, a Magyar Cirkusz- és Varieté főigazgatója, miniszteri biztos. Utóbbi kettő a Színházművészeti Bizottságnak is tagja. Moderátorként pedig Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság főtitkára lépett fel, s a közönség soraiból Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója is támogatásáról biztosította a kezdeményezőket. (Kakukktojásként Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója is megjelent.)
| ||
Tao bácsi meséi
Mint már jeleztük, a közvetítő cégek működése csak egyik baj a tao kapcsán, hiszen sokkal durvább, helyenként bűncselekménygyanús esetekre bukkanhatunk, ahogy bukkantunk is egy évvel korábban megjelent cikkünkben.
Például arra, hogy vélhetően csak papíron létező előadások után is igényelnek taót a színházi vállalkozások, s hogy különösen a turnék esetében nehezen ellenőrizhető a valós jegybevétel. A szakmában is kiverte a biztosítékot, hogy Román Sándorék lettek a legtöbb, 2 milliárd forintnyi taóra jogosultak tavaly. Ehhez a 38 fős társulatnak – legalábbis papíron – 1066 koprodukciós előadást kellett tartania, 588 ezer fizető nézőnek. (Összehasonlításul: a Magyar Állami Operaház ennél kevesebb, 549 ezer nézőt vonzott, és Románék jegybevételének csupán harmadát hozta.) Kreatív módszer, amikor könnyűzenei koncerteket, például egy R-GO- vagy Caramel-bulit színdarabként adnak el, így taót lehet igényelni utána. De Mága Zoltán újévi koncertje is nagy tao-gyár, mert a prímás mögött nagyzenekar húzza, így szimfonikus koncertnek minősül, tehát szintén taózható. Ezzel a módszerrel például Csepregi Éva koncertje után is lehet taót igénybe venni. Van, amikor valószínűleg fantomcégek működnek fantomelőadásokkal. A Nagyvilágban a Magyar Kultúráért Közhasznú Egyesületnek például meg sem jelenik a bevételei között az a jegybevétel, ami után taót igényelt vissza. Honlapjukat nem leltük, az interneten nem találunk a nevükben szervezett programokat. És a sor még hosszan folytatható….
Ókovács Szilveszter és Vidnyánszky Attila is hivatkozott lapunk fentebb idézett cikkére, utóbbi megjegyezte, ő előre látta a taóval való visszaélés lehetőségét, ezért annak öt évvel ezelőtti bevezetésekor és most is ellenzi azt. Ugyanakkor tény, hogy ez a bevételi forma ma már beépült a színházak költségvetésébe, így mindenki retteg, hogy a visszaélések miatt a tisztességesek szívhatnak. Hoppál Péter kulturális államtitkár nemrég lapunknak kerek perec megmondta, hogy nem akarták „bolygatni az ügyet”, amíg az unió a jövőre lejáró lehetőséget nem engedélyezi újra. Ez megtörtént.
Ez is operett, az is operett
Hoppál, de a sajtótájékoztató résztvevői is úgy nyilatkoztak a Narancsnak, hogy itt az ideje, hogy „rendet tegyünk”. Bár kisebb elemekben sikerült módosítani a törvényt, például jövőre már csak 1,5 milliárd forintig lehet igénybe venni az adófelajánlást, korábban pedig az unión kívüli turnék után szüntették meg a tao igénybevételét (nagy bánatára a dubajozó rúdtáncosoknak), de áttörés nem volt. Talán ezt a frusztrációt jelenti, hogy a kormánnyal szót értő színigazgatók ilyen akciót szerveztek, mint a TTT. Vidnyánszy kérdésünkre elmondta, hogy számos ötletük volt a szigorításra, de ezek nem mentek át a kormányon. Egyik ilyen, hogy a külföldi turnék bevétele ne számítson tao-alapnak. Nem csodálkozunk rajta, nagyon fájna ez az Operettszínháznak, mely tavaly a második legtöbb, 1,1 milliárd forintnyi taót gyűjtötte be, nem elhanyagolható részben a turnéi segítségével. A turnékat egy forprofit magáncég, a korábban Lőrinczy György – ma ő az Operettszínház igazgatója – vezette Pentaton Kft. szervezte.
