Színház

Virágot Algernonnak

Színház

Rendes bulvárdarabként fut Daniel Keyes műve Szervét Tibor átiratában: minőségi játék, a műfajnak megfelelő színészi alakítások, ötletes látvány. Valami mégis hiányzik. Pedig ki ne ismerné a művet, amelyet Szervét nemcsak átírt, hanem a főszerepet is eljátssza. A szerep nyilván jutalomjáték, bár a hasonló karaktereknél fennáll a veszély, hogy a játék átcsap ripacsériába. Ezúttal hellyel-közzel sikerül ezt megúszni. Tisztességes adaptáció folyik, semmi aktualizálás, Horgas Ádám rendezése aligha akar napjainkról beszélni vagy akár csak utalni rá, mert egyszerűen nem ez a dolga: adott egy történet, amit el kell mesélni, és kész. És itt kezdődik a probléma.

Mert szembeötlő, hogy a Keyes-műnek lejárt a szavatossága. Az 1959-es novella, majd az 1966-ban írt regény oly módon beszél a fogyatékkal élőkről, ahogy ma már egyszerűen nem lehet. Mert 2015 van. A Virágot Algernonnak nem (csak) egy „csodálatos szellemi felemelkedés” példája, mert nem feltétlenül az emberi kitartásról, optimizmusról és a szeretet erejének megmutatkozásáról szól, hanem orvosi etikáról, emberi egyenlőségről is, és persze a korról, amely ufóként vagy kísérleti alanyként kezeli a kicsit más embereket. Ezek a problémák – a darab gondolati és társadalmi hátterének feltűnő távolsága a jelentől – akár termékeny vitát is generálhatnának, vagy legalább színházi feszültséget, de az előadás során nincsenek se kérdések, se érzékenyítés – csak a sztori. Marad a szimpla szórakozás.

Játékszín, november 11.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.