Együtt avatott Orbán, Vidnyánszky és Törőcsik Mari

Színház

Schwajda György szobrával bővült a Nemzeti Színház eddig csak színészeknek helyet adó szoborparkja. Az intézmény alapításában nagy szerepet játszott egykori író, dramaturg, rendező, színházigazgató szobormását sebesen kellett kifaragni.

Ünnepélyes keretek között, egészen nagy érdeklődés mellett felavatták ma délelőtt Schwajda György szobrát a Nemzeti Színház Bajor Gizi szoborparkjában.

A műalkotást a „színházépítő” Schwajda halálának ötéves évfordulójára maga Orbán Viktor rendelte meg (persze közvetítőkön keresztül), nem egészen több mint három hónappal ezelőtt, Varga Imre Kossuth-díjas szobrásztól, hogy a minijubileum alkalmából már a Nemzeti parkjában álhasson a műremek. Éppen ezért a 92 éves szobrásznak „gyorsított tempóban kellett munkához látnia”. Úgy tűnik, Orbán a „gyorsszobrászokat” preferálja, így nem készült előtanulmányként kisplasztika, a rajzok, vázlatok után egyből hozzá kellett látni az alak megformázásához.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A hipp-hopp elkészült szobrot a Bajor Gizi park bejáratánál, a Melocco Miklós által tervezett kapuszobor melletti kis füves sáv csücskében helyezték el, hogy úgymond Schwajda, az új Nemzeti Színház építésének „felügyelője”, egykori miniszteri, majd kormánybiztos, valamint az intézmény első igazgatója fogadja a színházba érkezőket.

A szerda délelőtti szoborleleplezést Orbán Viktor mellett Vidnyánszky Attila és Töröcsik Mari celebrálta, de színészekben és politikusokban sem volt hiány az avatáson. Ott volt még Prőhle Gergely helyettes államtitkár, Bácskai János ferencvárosi polgármester, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, de Hoffman Rózsa vagy épp a régen látott Pálffy István is tiszteletét tette, akárcsak Balázs Péter, Reviczky Gábor, Blaskó Péter, Rátóti Zoltán színészek, illetve Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke és M. Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mielőtt a fehér selyemlepellel fedett szobrot átadták volna, először Vidnyánszky mondott rövid, kissé döcögős beszédet, amelyben felidézte, hogy Schwajda a hányatott sorsú Nemzeti történetében nagy formátumú tettet hajtott végre azzal, hogy anno az új épület gründolásának élére állt, vállalva a harcot. „Egy biztos: 1837-től nagyon sokan megpróbálták a Nemzetit létrehozni, nagyon sok mindenkinek nem sikerült, és akinek nem sikerült, beleértve Széchenyit is, nagyon sok ellenséget szerzett. Ha én akkor nem vagyok következetes, ha az alatt a négy év alatt érzelgős vagyok, vagy mérlegelem, hogy mi éri meg inkább, hogy rámegy az idegrendszerem, vagy hogy álljon ott az épület, ha ezen én egyáltalán nekiállok morfondírozni, akkor abból sincs semmi” – idézte Vidnyánszky Schwajda szavait.

Vidnyánszky azt is elmondta, hogy ez a Nemzeti több, mint egy épület, amelyet ideje volt már felépíteni, hiszen egykori előzményét „szent ünnepünkön” robbantották fel (vonatkozó Történelmi glóbuszunkat lásd múlt heti lapszámunkban: Tragédia a Blahán. Ötven éve robbantották fel a Nemzeti Színházat), amely „az 50 éves aczéli dráma” során csak nem tudott újból létrejönni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Vidnyánszky után Törőcsik Mari mondott meghatódva beszédet egykori barátjának, rendezőjének. Törőcsik a miniszterelnöki köszöntés után közvetlenül Schwajdához szólt, elmondva, hogy legutóbb halála után, hamvai mellett kellett szólnia, de akkor talán könnyebb volt, mert az idő múlásával csak egyre rosszabb, ugyanis a hiány nem múlik el.

Ezt követően a miniszterelnök méltatta Schwajdát, jellemét idézve beszélt róla, hangsúlyozva, hogy abban, hogy ez a Nemzeti Színház áll, annak is szerepe van, hogy Schwajda öntörvényű, karakán, tántoríthatatlan, makacs ember volt. Így többek között neki is köszönhető, hogy a Nemzeti „tragikus, groteszk és abszurd története” során egy újabb, kedvezőbbnek tekinthető fordulat állt be, és lett az országnak egy „reprezentatív színháza”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Schwajda ellentmondásos alakja, közeli emléke furcsa hatást kölcsönzött e hivatalos szoborátadásnak, amelyen özvegye hivatalos keretek között, míg fia a hátsó sorokból figyelve, néha a beszédek során fejét ingatva vett részt.

„Az alak – vagyis a mű – egy lelki folyamat eredménye. Sem előzetes magyarázatra, sem utólagos igazolásra nem szorul. Ennyi” – jelenti ki egy interjúban a szobrász, Varga Imre. A szoborról ennél többet (mint hogy annyi, amennyi) mi magunk sem mondanánk, beszéljenek inkább a képek.

Schwajda György 1970-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára. 1973 és 1976 között Szolnokon, 1978-ban a budapesti Nemzeti Színházban, 1979-ben Szegeden, 1979-től Miskolcon volt dramaturg.

Schwajda 1985 és 1992 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként, majd 1993-ban és 1994-ben a Művész Színház művészeti igazgatójaként irányított társulatokat. 1995-től 2000 októberéig ismét a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt. Több drámát írt, közülük a Himnusz, A szent család, a Segítség, a Csoda a legismertebbek. 1998-ban az Orbán-kormány kinevezte az új Nemzeti Színház felépítésének miniszteri, majd 1999-től kormánybiztosává; később ő lett a színház felépítésére létrejött Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója, 2002 májusáig pedig a Nemzeti Színház igazgatója. Schwajda György 2008 júliusától 2010-es haláláig töltötte be a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói tisztét.

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.