Együtt avatott Orbán, Vidnyánszky és Törőcsik Mari

Színház

Schwajda György szobrával bővült a Nemzeti Színház eddig csak színészeknek helyet adó szoborparkja. Az intézmény alapításában nagy szerepet játszott egykori író, dramaturg, rendező, színházigazgató szobormását sebesen kellett kifaragni.

Ünnepélyes keretek között, egészen nagy érdeklődés mellett felavatták ma délelőtt Schwajda György szobrát a Nemzeti Színház Bajor Gizi szoborparkjában.

A műalkotást a „színházépítő” Schwajda halálának ötéves évfordulójára maga Orbán Viktor rendelte meg (persze közvetítőkön keresztül), nem egészen több mint három hónappal ezelőtt, Varga Imre Kossuth-díjas szobrásztól, hogy a minijubileum alkalmából már a Nemzeti parkjában álhasson a műremek. Éppen ezért a 92 éves szobrásznak „gyorsított tempóban kellett munkához látnia”. Úgy tűnik, Orbán a „gyorsszobrászokat” preferálja, így nem készült előtanulmányként kisplasztika, a rajzok, vázlatok után egyből hozzá kellett látni az alak megformázásához.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A hipp-hopp elkészült szobrot a Bajor Gizi park bejáratánál, a Melocco Miklós által tervezett kapuszobor melletti kis füves sáv csücskében helyezték el, hogy úgymond Schwajda, az új Nemzeti Színház építésének „felügyelője”, egykori miniszteri, majd kormánybiztos, valamint az intézmény első igazgatója fogadja a színházba érkezőket.

A szerda délelőtti szoborleleplezést Orbán Viktor mellett Vidnyánszky Attila és Töröcsik Mari celebrálta, de színészekben és politikusokban sem volt hiány az avatáson. Ott volt még Prőhle Gergely helyettes államtitkár, Bácskai János ferencvárosi polgármester, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, de Hoffman Rózsa vagy épp a régen látott Pálffy István is tiszteletét tette, akárcsak Balázs Péter, Reviczky Gábor, Blaskó Péter, Rátóti Zoltán színészek, illetve Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke és M. Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mielőtt a fehér selyemlepellel fedett szobrot átadták volna, először Vidnyánszky mondott rövid, kissé döcögős beszédet, amelyben felidézte, hogy Schwajda a hányatott sorsú Nemzeti történetében nagy formátumú tettet hajtott végre azzal, hogy anno az új épület gründolásának élére állt, vállalva a harcot. „Egy biztos: 1837-től nagyon sokan megpróbálták a Nemzetit létrehozni, nagyon sok mindenkinek nem sikerült, és akinek nem sikerült, beleértve Széchenyit is, nagyon sok ellenséget szerzett. Ha én akkor nem vagyok következetes, ha az alatt a négy év alatt érzelgős vagyok, vagy mérlegelem, hogy mi éri meg inkább, hogy rámegy az idegrendszerem, vagy hogy álljon ott az épület, ha ezen én egyáltalán nekiállok morfondírozni, akkor abból sincs semmi” – idézte Vidnyánszky Schwajda szavait.

Vidnyánszky azt is elmondta, hogy ez a Nemzeti több, mint egy épület, amelyet ideje volt már felépíteni, hiszen egykori előzményét „szent ünnepünkön” robbantották fel (vonatkozó Történelmi glóbuszunkat lásd múlt heti lapszámunkban: Tragédia a Blahán. Ötven éve robbantották fel a Nemzeti Színházat), amely „az 50 éves aczéli dráma” során csak nem tudott újból létrejönni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Vidnyánszky után Törőcsik Mari mondott meghatódva beszédet egykori barátjának, rendezőjének. Törőcsik a miniszterelnöki köszöntés után közvetlenül Schwajdához szólt, elmondva, hogy legutóbb halála után, hamvai mellett kellett szólnia, de akkor talán könnyebb volt, mert az idő múlásával csak egyre rosszabb, ugyanis a hiány nem múlik el.

Ezt követően a miniszterelnök méltatta Schwajdát, jellemét idézve beszélt róla, hangsúlyozva, hogy abban, hogy ez a Nemzeti Színház áll, annak is szerepe van, hogy Schwajda öntörvényű, karakán, tántoríthatatlan, makacs ember volt. Így többek között neki is köszönhető, hogy a Nemzeti „tragikus, groteszk és abszurd története” során egy újabb, kedvezőbbnek tekinthető fordulat állt be, és lett az országnak egy „reprezentatív színháza”.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Schwajda ellentmondásos alakja, közeli emléke furcsa hatást kölcsönzött e hivatalos szoborátadásnak, amelyen özvegye hivatalos keretek között, míg fia a hátsó sorokból figyelve, néha a beszédek során fejét ingatva vett részt.

„Az alak – vagyis a mű – egy lelki folyamat eredménye. Sem előzetes magyarázatra, sem utólagos igazolásra nem szorul. Ennyi” – jelenti ki egy interjúban a szobrász, Varga Imre. A szoborról ennél többet (mint hogy annyi, amennyi) mi magunk sem mondanánk, beszéljenek inkább a képek.

Schwajda György 1970-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára. 1973 és 1976 között Szolnokon, 1978-ban a budapesti Nemzeti Színházban, 1979-ben Szegeden, 1979-től Miskolcon volt dramaturg.

Schwajda 1985 és 1992 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként, majd 1993-ban és 1994-ben a Művész Színház művészeti igazgatójaként irányított társulatokat. 1995-től 2000 októberéig ismét a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt. Több drámát írt, közülük a Himnusz, A szent család, a Segítség, a Csoda a legismertebbek. 1998-ban az Orbán-kormány kinevezte az új Nemzeti Színház felépítésének miniszteri, majd 1999-től kormánybiztosává; később ő lett a színház felépítésére létrejött Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója, 2002 májusáig pedig a Nemzeti Színház igazgatója. Schwajda György 2008 júliusától 2010-es haláláig töltötte be a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói tisztét.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.