És igen, tényleg Vidnyánszky Attila embere, Elek Tibor kerül a Várszínház élére Gyulán

Színház

Nem számít, hogy nincs meg a szakmai végzettsége és gyakorlata, pályázata pedig csak néhány oldal. Színházvezető lehet, mert Vidnyánszky úgy akarja.

A gyulai képviselő-testület csütörtökön zárt ülésen megválasztotta a Várszínház új vezetőjét.

A kiírásra három érvényes pályázatot nyújtottak be: Varga Marianna megbízott ügyvezető, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Csurulya Csongor színész, rendező, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője.

A 9 fős szakmai bizottság Varga Mariannát és Elek Tibort javasolta a képviselő-testületnek.

Ami halasztást szenvedett Szombathelyen, összejön Gyulán: Vidnyánszky embere kerülhet a Várszínház élére

A gyulai önkormányzat április 27-i ülésén a várakozásoknak megfelelően a Vidnyánszky Attila által a polgármesternek személyesen is javasolt Elek Tibort választották meg a következő 5 évre az intézmény élére. Elek információink szerint a testületi ülésen vállalta, hogy a városvezetés megkeresésére pályázott. Úgy tudjuk, a polgármester az ülésen furcsa mód arra kérte a képviselőket, hogy az is Elek Tiborra szavazzon az összetartás érdekében, aki egyébként Varga Mariannára voksolna. A szavazás eredménye szerint így a jelenleg 13 fős képviselő-testület 10 tagja szavazott Elekre, 2 képviselő tartózkodott és 1 fő nem szavazott, Varga pedig 3 igen szavazatot kapott, 9 tag tartózkodott és esetében is 1 fő nem szavazott.

Elek Tibor morális okokra hivatkozva – hiszen ez az évad teljesen elő van készítve – csak november 1-jétől tölti be pozícióját.

Elek lényegében nem felel meg a pályázati kiírásnak, mert szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal kellene rendelkeznie. Elek Tibor magyar nyelv és irodalom–történelem szakos középiskolai tanári diplomával rendelkezik, ami jóindulattal sem tekinthető szakirányú végzettségnek, a május 1-jétől igazgatói székbe kerülő irodalmárnak szakmai tapasztalata meg úgy van, hogy nincs: 2008 óta úgy a békéscsabai Jókai Színház alkalmazottja, hogy az általa szerkesztett Bárka folyóiratot a békéscsabai színház adja ki. Elek mondjuk, azt írja a pályázatában, hogy részt vesz „a színház szakmai tevékenységében is drámaíró versenyek, drámaíró pályázatok, különböző irodalmi és színházi estek megszervezésében, lebonyolításában, a színház kiadványainak szerkesztésében”, ennek vagy Elek Tibor nevének azonban a színház honlapján semmi nyoma.

Elek közlése szerint ezek után is a Bárka főszerkesztője marad, vagyis ha jól értjük, a Gyulai Várszínház vezetőjeként a békéscsabai Jókai Színház tagja lesz.

Elek Tibor maga (meg a két másik pályázó közül Csurulya Csongor) kérte, hogy a gyulai közintézmény leendő vezetőjének személyéről a helyi és a széles körű nyilvánosság teljes kizárásával döntsenek. Ez aligha véletlen. Elek bár színházközeli embernek vallja magát, kvalitásai aligha teljesek egy olyan nagy múltú – de kritikával bőven illetett – helyhez, mint a Gyulai Várszínház. Ezt bizonyítja elképesztően rövid pályázata is, amely mindennel – fedőlappal, az összes nyilatkozattal, diplomái másolatával, bő lére eresztett önéletrajzával – együtt mindössze 20 oldal, törzsszövege, amely elvileg a színház működésére vonatkozó szakmai koncepció, pedig nincs 8 oldal se, az a majdnem 8 oldal is inkább szól önéletrajzának irodalmi vonulatáról és a Várszínház történetéről, mintsem a színház jövőjéről.

Álnaivság lenne persze szakmai szempontokat vagy minimum a pályázati kiírásnak való megfelelést számon kérni egy olyan pályázón, aki ajándékba kapja a Várszínház vezetését. Ahogy Vidnyánszky Attila elintézte az előadó-művészeti szervezetek vezetőválasztásának lehetséges módosítását, hogy még egyszerűbb legyen saját embereit a kiszemelt intézmények élére állítani, úgy mit neki megszerezni a Gyulai Várszínházat. Bakfitty.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.