És igen, tényleg Vidnyánszky Attila embere, Elek Tibor kerül a Várszínház élére Gyulán

Színház

Nem számít, hogy nincs meg a szakmai végzettsége és gyakorlata, pályázata pedig csak néhány oldal. Színházvezető lehet, mert Vidnyánszky úgy akarja.

A gyulai képviselő-testület csütörtökön zárt ülésen megválasztotta a Várszínház új vezetőjét.

A kiírásra három érvényes pályázatot nyújtottak be: Varga Marianna megbízott ügyvezető, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Csurulya Csongor színész, rendező, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője.

A 9 fős szakmai bizottság Varga Mariannát és Elek Tibort javasolta a képviselő-testületnek.

Ami halasztást szenvedett Szombathelyen, összejön Gyulán: Vidnyánszky embere kerülhet a Várszínház élére

A gyulai önkormányzat április 27-i ülésén a várakozásoknak megfelelően a Vidnyánszky Attila által a polgármesternek személyesen is javasolt Elek Tibort választották meg a következő 5 évre az intézmény élére. Elek információink szerint a testületi ülésen vállalta, hogy a városvezetés megkeresésére pályázott. Úgy tudjuk, a polgármester az ülésen furcsa mód arra kérte a képviselőket, hogy az is Elek Tiborra szavazzon az összetartás érdekében, aki egyébként Varga Mariannára voksolna. A szavazás eredménye szerint így a jelenleg 13 fős képviselő-testület 10 tagja szavazott Elekre, 2 képviselő tartózkodott és 1 fő nem szavazott, Varga pedig 3 igen szavazatot kapott, 9 tag tartózkodott és esetében is 1 fő nem szavazott.

Elek Tibor morális okokra hivatkozva – hiszen ez az évad teljesen elő van készítve – csak november 1-jétől tölti be pozícióját.

Elek lényegében nem felel meg a pályázati kiírásnak, mert szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal kellene rendelkeznie. Elek Tibor magyar nyelv és irodalom–történelem szakos középiskolai tanári diplomával rendelkezik, ami jóindulattal sem tekinthető szakirányú végzettségnek, a május 1-jétől igazgatói székbe kerülő irodalmárnak szakmai tapasztalata meg úgy van, hogy nincs: 2008 óta úgy a békéscsabai Jókai Színház alkalmazottja, hogy az általa szerkesztett Bárka folyóiratot a békéscsabai színház adja ki. Elek mondjuk, azt írja a pályázatában, hogy részt vesz „a színház szakmai tevékenységében is drámaíró versenyek, drámaíró pályázatok, különböző irodalmi és színházi estek megszervezésében, lebonyolításában, a színház kiadványainak szerkesztésében”, ennek vagy Elek Tibor nevének azonban a színház honlapján semmi nyoma.

Elek közlése szerint ezek után is a Bárka főszerkesztője marad, vagyis ha jól értjük, a Gyulai Várszínház vezetőjeként a békéscsabai Jókai Színház tagja lesz.

Elek Tibor maga (meg a két másik pályázó közül Csurulya Csongor) kérte, hogy a gyulai közintézmény leendő vezetőjének személyéről a helyi és a széles körű nyilvánosság teljes kizárásával döntsenek. Ez aligha véletlen. Elek bár színházközeli embernek vallja magát, kvalitásai aligha teljesek egy olyan nagy múltú – de kritikával bőven illetett – helyhez, mint a Gyulai Várszínház. Ezt bizonyítja elképesztően rövid pályázata is, amely mindennel – fedőlappal, az összes nyilatkozattal, diplomái másolatával, bő lére eresztett önéletrajzával – együtt mindössze 20 oldal, törzsszövege, amely elvileg a színház működésére vonatkozó szakmai koncepció, pedig nincs 8 oldal se, az a majdnem 8 oldal is inkább szól önéletrajzának irodalmi vonulatáról és a Várszínház történetéről, mintsem a színház jövőjéről.

Álnaivság lenne persze szakmai szempontokat vagy minimum a pályázati kiírásnak való megfelelést számon kérni egy olyan pályázón, aki ajándékba kapja a Várszínház vezetését. Ahogy Vidnyánszky Attila elintézte az előadó-művészeti szervezetek vezetőválasztásának lehetséges módosítását, hogy még egyszerűbb legyen saját embereit a kiszemelt intézmények élére állítani, úgy mit neki megszerezni a Gyulai Várszínházat. Bakfitty.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.