Színház

39 lépcsőfok

Színház

John Buchan híres kémregényén vagy a klasszikus Hitchcock-filmen is kezdhetjük a sort, ha Patrick Barlow krimiblődlijéről szólnánk, ám éppígy emlegethetjük akár Sinkovits Imre nevét is. Hiszen a magyar színháztörténet máig őrzi az ő színészi átváltozó bravúrjának emlékét: A három test­őr 60-as évekbeli előadásain eljátszott 18 különböző szerepet, fehérszemélytől a törpéig. Ez a szerepváltó és karikírozó tehetség meg a túlhabzó bohóctemperamentum, s persze nem mellesleg a mindezek csúcsra járatásához elengedhetetlenül szükséges színészi fegyelem adja ugyanis a 39 lépcsőfok lényegét – és egyszersmind egyedüli értelmét is. Ez a kiscsoportos színészgyakorlat és ruganyossági próba a Madách Színház után most a Játékszínben szabadult el, és a végeredmény már a bemutató estéjén dicséretesen összecsiszoltnak és szerethetőnek bizonyult. Az előadás alapregisztere az egész pályás túllicitálás: a Nagy Sándor és Szirtes Balázs által elővezetett bő két tucat figura részben bohózati, részben pedig burleszkhumorban pácolt, és Lévay Viktória számára is adott a hálás lehetőség, hogy minden szégyenérzet nélkül adjon egyszer kémnőt és vampot, másszor meg elvágyódó skót háziasszonyt. Mindössze Lengyel Tamásnak kell beérnie egyetlen szereppel, az viszont a főszerep, és Lengyel a röhögős kémhistória középpontjában készségszinten kamatoztatja megvesztegető sármját, pontosabban annak kikacsintós önparódiáját. A színészek számára Horgas Ádám rendezése, koreográfiája és videóanimációi diktálnak sebes iramot, s a vetített háttérrel összejátszó szereplők korántsem mellesleg az ütemérzék és a színpadi fegyelem példás fokát is jól szemléltetik.
A néző legfeljebb azt sajnálhatja, hogy Barlow érezhetően ejtette blődlijének (vagy elegánsabban: farce-ának) befejezését, és a sztori ellankadását most a Játékszín lendületesen igyekvő produkciója sem tudja igazán leplezni.

Játékszín, október 14.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.