Visszhang: táncszínház

Gisèle Vienne: Extra Life

  • - sisso -
  • 2025. május 14.

Visszhang

A francia-osztrák koreográfus és rendező munkái, beleértve a fotóit és installációit is, sokat turnéznak világszerte, de Budapesten eddig csak a 2008-as Jerk című bábos, filozofikus előadását láthattuk, amelyből utóbb film is készült.

Új előadása egy erőszaktörténet: a nagybátyjuk által gyerekkorukban megerőszakolt, majd az egymástól távol került testvérpár húsz évvel később egy parti végén találkozik, és az egykor szoros kapcsolat újraéled. A sztori keménységét csak az oldja, hogy közben végig belemerülhetünk a félhomályban kavargó füstbe, a vaksötétből felizzó lézerfények játékába, Adèle Haenel érzelmektől túlcsorduló némajátékába, valamint Katia Petrowick és Theo Livesey táncosok tökéletes, lelassított mozdulataiba. A szöveg másfajta figyelmet követel. Vienne a mozgásművészetre, a színészetre, a zenére és fénytechnikára, illetve az absztrakcióra egyaránt épít, és e totális színház alkalmas a traumatörténet bemutatására. A dramaturgia a felismerés pillanatára fókuszál, egymásra futtat múltat és jelent. Mindezt emlékbetörések, előérzetek, a gyógyuláshoz elengedhetetlen fantáziák jelenítik meg majd’ két órában. Ez soknak bizonyul, hiszen egy művészetterápiás ülés sem több ötven–hatvan percnél. Ki volt a harmadik szereplő? Mit tud a memóriánk? Lehet, hogy a bulvárlapok harmadik típusú találkozásokról szóló tudósításai mögött mindig egy keresztény, hetero nagybácsi, vagy egy pedofil politikus áll? Hosszú és bonyolult mű ez, ki tudja, hol áll meg, de akkor is bosszantó, hogy lehetett volna 40 perccel rövidebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.