Színház

Félelmek rendszere

Gianina Cărbunariu/dramAcum: Nyomtatott nagybetű

  • Ady Mária
  • 2014.12.27 12:11

Színház

Libertatea, írja valaki krétával egy román kisváros falaira 1981-ben, és a paranoiás államgépe­zet életet lehel a szóba. Fél tőle, ahogy attól a tizenhat éves kamasztól is, aki éjjelente fehér edzőcipőben és kapucnis pulcsiban fáradhatatlanul írja újra a szabadság mondatait. Mint valami krimi indul a Nyomtatott nagybetű – a titkosszolgálat egy emberként kutatja, kik állhatnak a fehérrel rótt vonalak mögött. Tények, helyszínek, grafológusi elemzések. Csakhogy ez kriminek meglehetősen unalmas: nehéz azon izgulni, megállítja-e a minden erejét az ügyre összpontosító Securitate a társak nélküli Mugur Călinescut.

És a rendező Gianina Cărbunariut éppen ez az unalom foglalkoztatja. A mértékvesztettségében groteszk ügybuzgóság. Az újbeszélszerű Securitate-szakzsargon és a kontroll alól kibújó szavak terrorban születő ereje. A rendszer, amit elnyomott és elnyomó félelme tart fenn. A diktatúra elhárításra épülő mesterséges valósága, amely abszurditásában akár nevetséges is lehetne, ha az eltört életek tragé­diája nem maradna valóságos a valószerűtlenségben. Az archívum színrevitele – ez az alcím – nem egyszerűen dokumentumok sajátos, tehát fikciós összefűzése és dramatizálása, hanem egy semmitmondó adatokkal, érdektelen telefonbeszélgetésekkel és hétköznapi jelentésekkel telezsúfolt világ fullasztó levegőtlenségének színpadi megteremtése.

A lejegyzett szavak dramaturgiáját kiegészíti az apró, ismétlődő gesztusokból és formákból építkező színpadi nyelv. A kezét fia szájára tapasztó anya. Az ellenállás kivetített, nagybetűs szavai és mondatai, amelyek ugyanannak a csattanásszerű hangeffektnek a kíséretében bukkannak fel újra és újra, ami a terror fizikai-lelki kínzótechnikáit festi alá. A lehetetlen nyelvezetre rímelő pózok, mint a földre irányított mikrofon a paternalizmusba bújtatott, kisszerűségében kegyetlen iskolai fegyelmi tárgyaláson: le kell feküdni a rendszernek, hogy hangod legyen, de a kézi kamerával felvett kép­soron már csak a tudálékos arc, a tanáros szigor álságos méltósága látszik. A nyomozás során vallomást tevő munkások, akik tagadják, hogy elolvasták volna a feliratokat, miközben hisztérikusan próbálnak megszabadulni a rájuk vetített soroktól. Csak semmibe nem belekeveredni. Mintha a szavak fertőznének.

Mert persze a szavak fertőznek – ez megnyomorító és megnyomorított közös hite. Amit elfojtanak, annak ereje van, és ha a Szabad Európát hallgató fiú szavai veszélyesek, akkor ő maga is az. Érinthetetlen, tabu; és az 1984 óta tudjuk, hogy diktatúrában nem a biológiai halál a legrosszabb, ami az egyénnel történhet. Cărbunariu homályban hagyja a történet végét, az elszigetelődő fiú halálának okát – azzal sejtet, hogy nem állít. Ehhez képest tetszik szinte didaktikusnak az egykori ügynökök rendszerváltás utáni nyilatkozataiból összeálló záróakkord a mindenkori gonosz cinizmusként ható, nyomasztó banalitásával.

Trafó, november 18.

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.