Színház

Félelmek rendszere

Gianina Cărbunariu/dramAcum: Nyomtatott nagybetű

  • Ady Mária
  • 2014. december 27.

Színház

Libertatea, írja valaki krétával egy román kisváros falaira 1981-ben, és a paranoiás államgépe­zet életet lehel a szóba. Fél tőle, ahogy attól a tizenhat éves kamasztól is, aki éjjelente fehér edzőcipőben és kapucnis pulcsiban fáradhatatlanul írja újra a szabadság mondatait. Mint valami krimi indul a Nyomtatott nagybetű – a titkosszolgálat egy emberként kutatja, kik állhatnak a fehérrel rótt vonalak mögött. Tények, helyszínek, grafológusi elemzések. Csakhogy ez kriminek meglehetősen unalmas: nehéz azon izgulni, megállítja-e a minden erejét az ügyre összpontosító Securitate a társak nélküli Mugur Călinescut.

És a rendező Gianina Cărbunariut éppen ez az unalom foglalkoztatja. A mértékvesztettségében groteszk ügybuzgóság. Az újbeszélszerű Securitate-szakzsargon és a kontroll alól kibújó szavak terrorban születő ereje. A rendszer, amit elnyomott és elnyomó félelme tart fenn. A diktatúra elhárításra épülő mesterséges valósága, amely abszurditásában akár nevetséges is lehetne, ha az eltört életek tragé­diája nem maradna valóságos a valószerűtlenségben. Az archívum színrevitele – ez az alcím – nem egyszerűen dokumentumok sajátos, tehát fikciós összefűzése és dramatizálása, hanem egy semmitmondó adatokkal, érdektelen telefonbeszélgetésekkel és hétköznapi jelentésekkel telezsúfolt világ fullasztó levegőtlenségének színpadi megteremtése.

A lejegyzett szavak dramaturgiáját kiegészíti az apró, ismétlődő gesztusokból és formákból építkező színpadi nyelv. A kezét fia szájára tapasztó anya. Az ellenállás kivetített, nagybetűs szavai és mondatai, amelyek ugyanannak a csattanásszerű hangeffektnek a kíséretében bukkannak fel újra és újra, ami a terror fizikai-lelki kínzótechnikáit festi alá. A lehetetlen nyelvezetre rímelő pózok, mint a földre irányított mikrofon a paternalizmusba bújtatott, kisszerűségében kegyetlen iskolai fegyelmi tárgyaláson: le kell feküdni a rendszernek, hogy hangod legyen, de a kézi kamerával felvett kép­soron már csak a tudálékos arc, a tanáros szigor álságos méltósága látszik. A nyomozás során vallomást tevő munkások, akik tagadják, hogy elolvasták volna a feliratokat, miközben hisztérikusan próbálnak megszabadulni a rájuk vetített soroktól. Csak semmibe nem belekeveredni. Mintha a szavak fertőznének.

Mert persze a szavak fertőznek – ez megnyomorító és megnyomorított közös hite. Amit elfojtanak, annak ereje van, és ha a Szabad Európát hallgató fiú szavai veszélyesek, akkor ő maga is az. Érinthetetlen, tabu; és az 1984 óta tudjuk, hogy diktatúrában nem a biológiai halál a legrosszabb, ami az egyénnel történhet. Cărbunariu homályban hagyja a történet végét, az elszigetelődő fiú halálának okát – azzal sejtet, hogy nem állít. Ehhez képest tetszik szinte didaktikusnak az egykori ügynökök rendszerváltás utáni nyilatkozataiból összeálló záróakkord a mindenkori gonosz cinizmusként ható, nyomasztó banalitásával.

Trafó, november 18.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."