Színház

(Fél)kész

Forgách András: A pincér

  • Csáki Judit
  • 2012. szeptember 23.

Színház

Előfordul olykor, hogy a kritikus nem a kész produkciót látja, hanem a próbafolyamat egyik-másik részét; az ilyesminek sok oka lehet, de következménye csak egy: ilyenkor nem írunk az adott előadásról.

Nemcsak azért, mert nem igazán tudható, milyen lesz a végeredmény, hanem mert olyan, többnyire intim, ránk vagy a közönségre nem tartozó információk zúdulnak, amelyekről hallgatni illik. Kivételt képez, amikor a "work in progress" közönség elé kerül: ez történt most Zsámbékon Forgách András darabjával, amelyet Telihay Péter rendezett. Az előadás előtt a rendező mesélte el nekünk, hogy négy nappal a bemutató előtt a kétszereplős darab terjedelmileg és funkcionálisan súlyosabbik szerepét Gubík Ágnestől Kicsid Gizella vette át, és bár mindenki példásan igyekezett felgyorsítani a munkát, avagy lelassítani az időt, mégiscsak példány kell a színésznő kezébe, és ennek vannak következményei. Egy intim, a belső lélektani folyamatokra épülő darab esetében kicsit erősebbek, mint egy sokszereplős darab egyik kisebb szerepénél. A közönség megértő, a kritikus úgyszintén - de ez íráshelyzet, ugyebár.

Már csak azért is, mert a méltatlanul és erőszakosan kivéreztetett Zsámbéki Színházi Bázis vérrel-verítékkel összehozott nyári programja az áldozatvállalásra épít. Akik kivéreztetik, persze sose nézték; nem tudják, mit pusztítanak éppen - de ez mindennapos jelenség manapság: dilettáns erőszak. Az áldozatvállalásra az alkotók kényszerülnek: a szokásosnál nehezebb körülmények között, kevesebb pénzért vagy ingyen dolgoznak, hogy megmaradjon a hely, ez a finom, művészileg a kockázatot, újítást vállaló, a bizonytalanságban is rendületlenül (bár megrendülten) dolgozó független, kóborló csapatoknak lehetőséget és teret adó nyári színház. És hát áldozatot vállalnak az alkotók azzal is, hogy képtelennek látszó helyzetekbe vakon beleugranak az előadást megmentendő: így tett most a remek, nálunk is sokszor látott Kicsid Gizella, a sepsiszentgyörgyi színház művésze - jött, mert hívták, szerintem kettőt sem kérdezett. Sem azt, miért szállt ki az előző főszereplő, sem azt, mennyit fog ő ezért kapni.

A színházi szakma - a látszattal és a híresztelésekkel szemben - igen diszkrét. Ezért aztán senki nem beszél arról, hogy például Telihay Péter, aki sok évvel ezelőtt néhány érdekes rendezéssel vétette észre magát, az utóbbi években erőteljes mélyrepülésben van, sem személyisége, sem tehetségének jelenlegi állapota nem garancia. Nemhogy egy jó vagy ígéretes előadásra - de még egy elkészült, korrekt, balhémentes produkcióra sem. Ezt ugyebár sokan tudják, de nem mondják; vannak újabb és újabb kísérletek, mint például ez a zsámbéki. Egy olyan színésznőnek pedig, mint Gubík Ágnes, nem kevés, hanem sok kell a problémákból ahhoz, hogy "cserbenhagyjon" egy előadást.

A két színész - sokszorosan érthető módon - menti, ami menthető. Az előadásokon jelen lévő író, Forgách András ugyancsak (maga is megrendezte egyébként már ezt a drámáját). De mivel Telihay rendezői ötleteiből már csak a brutális meghökkentésre futja, sokszorosan nehéz dolguk van. A tér - a zsámbéki "nagy hangár" hatalmas tere - ab ovo alkalmatlan egy intim játéktér létrehozására, vagyis komoly fejtörés kell hozzá, nem pedig vállvonogató nemtörődömség. És meghökkentés: az éjszakai szállodai szobát tegyük vízbe-sárba, pakoljunk hozzá random effekteket, és a színésznő egy ideig legyen láthatatlan (a kanapé támlája mögött), utána legyen látható és (fél)meztelen.

Azt, ugye, csak a reménytelen dilettánsok gondolják, hogy a meztelenség fokozza - netán kiváltja - az intimitást. Ez csak fordítva lehet: az intimitás olykor megengedi a meztelenséget - de nem olyan hosszan, hogy a pucér (felső)test már ruhaként, jelmezként működjön, mert akkor az egész másról szól. Érezte ezt Kicsid Gizella is, zavara látható.

Az intimitásnak erőteljesen ellentmond, ha a rendező a hangár nyitott ajtaján a közönség számára jól láthatóan, pontosabban erőteljesen zavaróan rója köreit a kinti büfé és a hangár másik vége között... Ellentmond az is, hogy - részben a tér adottságai, részben a munkafolyamat rövidsége miatt - a hangerő nincsen bepróbálva; Forgách ökonomikus mondatainak jó részét elnyeli az üres hátsó tér (a mikroport sem szerencsés: fuccs az intimitásnak, a feszültségnek). A fények, effektek összevissza jönnek (Zsámbékon nincs komplett színházi személyzet, sok hárul a rendezőre), ami ugyancsak gyomorszorító.

A gyomorszorítás annak a feszültségnek a jele, amikor a néző érzi, hogy az előadás bizonytalan; nem tudni, mi fog történni a következő percben, és nem a darab keltette természetes, hanem az előadás lefolyása keltette természetellenes izgalom miatt.

És akkor Kicsid Gizella, a besokallt díva és Hajnal János, a másként meggyötört szobapincér között föl-fölszikrázik egy-egy pillanat; a helyzet kreálta alkalmi kapcsolat tétnélkülisége és óriási tétje. Fölszikrázik azért, hogy lássuk: rajtuk nem múlik.

És amikor a szünetben az egyik színész figyelmezteti a rendezőt, hogy össze kellene szednie magát, az soha, semmilyen körülmények között meg nem engedhető erőszakossággal reagál - a közönség pedig nincsen távol. És hátravan még egy gyomorszorítós felvonás - fegyelem és szaktudás frappáns elegye. Bosszúsan távozunk, azzal a szent fogadalommal, hogy megírjuk: Telihay Péter, így nem lehet dolgozni. Aztán majdnem megírtuk: tessék.

Zsámbéki Színházi Bázis, július 27.

Figyelmébe ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Mit reméljünk az áfacsökkentéstől?

A nyugdíjasok a magas áfa miatt kapják a 30 ezer forint értékű vásárlási utalványt a miniszterelnök szerint. Ez azonban azt is jelentené, hogy alacsonyabb forgalmi adó esetén csökkennének az árak, ami viszont így nem állja ki a tapasztalat próbáját. A tíz évvel ezelőtti hazai és egyéb külföldi áfamérséklések hatásai vegyes képet mutatnak.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.