rés a présen

„Fontosak az álmok”

Dömötör Judit táncművész

  • rés a présen
  • 2020. október 10.

Színház

rés a présen: A CHNGNG című szólódat jelölték az idei Lábán Rudolf-díjra. Mit jelent ez neked?

Dömötör Judit: Talán még többet jelent így, hogy most Párizs mellett élek, mert nagyon fontos nekem az otthoni közegnek adni, visszaadni, szakmailag és emberileg is. Ráadásul a Lábán-díj az egyetlen független szakmai elismerés. Gondolkodtam tavaly, hogy egyáltalán bemutassam-e az előadást otthon, amikor épp a támogatásmegvonások és a törvénymódosítások ellen tüntettünk. Úgy éreztem, helyette demonstrálni kellene, pl. elindítani egy színházmegszállási akcióhullámot. Egyébként minden előadás fontos volt eddig a pályámon, de most először sikerült egy olyan önálló munkát színre vinni, ahol sok minden összeér, ami fontos nekem. A test és az elme kutatása, a mikro- és makroszintek, a demokrácia, az ökoszisztéma és a változás kérdése – és még sorolhatnám.

rap: Miért mentél el?

DJ: Mert a párom, Arnaud Blondel – akivel együtt jártunk a BuTI-ra – francia, és vissza akart jönni, miután végeztünk. Persze én is éreztem, hogy a helyzet dühítő, nem is annyira szakmailag, mert az otthoni táncélet gazdag volt akkor is – és most is az –, inkább a politikával szembeni tehetetlenséggel volt bajom. Elvégeztem az Exerce nevű kétéves tánckutatói, koreográfusi masters programot Montpellier-ben, aztán hazamentem még egy évre, hogy bemutassam tavaly decemberben a CHNGNG című szólót, majd visszajöttem.

rap: Pszichológusként végeztél, majd utána jelentkeztél a Budapesti Kortárs Táncfőiskolára. Hogyan vezetett a tánchoz az utad?

DJ: Gyerekkoromban már nagyon szerettem a mozgást, de rengeteg sikertelenség is ért ezzel kapcsolatban. Részint belső, részint családi indíttatásra pszichológus lettem, és ez fontos állomás az életemben, de a tánc már saját sorsválasztás volt és jóval transzformatívabb hatással van az életemre, mint a pszichológia tudománya volt valaha is. A testnél közvetlenebb visszacsatolás aligha van az életben.

rap: Hogyan függ össze a pszichológia meg a tánc?

DJ: A kettő támogatja, kiegészíti egymást. Bennem nem is kettő, hanem egy. Ma már tudjuk, hogy a test és a psziché ugyanaz, bár csak úgy tudunk beszélni róla, hogy két nevet adunk neki. A test elmén keresztüli megtapasztalása és az elme testen keresztüli megtapasztalása ugyanúgy lehetséges. Engem az nagyon mozgat, hogy mindezt a kutatások nyomán meg tudjam mutatni az alkotásaimban. A pszichológia bennem az élet szemléleteként rakódott le. A tánc és az élet pedig szorosan összeszövődik munkáimban.

rap: Kik segítettek, inspiráltak a táncban?

DJ: Pete Orsolya a Goliban (Budapest Kortárstánc Főiskola) is tanított, de előtte 6 évig jártam hozzá amatőrként. A nála megélt közös, mozgásos alkotásélmények erősen hatottak rám. Nála az improvizációból indultunk, és az áll közel hozzám, mint technika. Vannak nagy kedvenceim, Maguy Marin, Marlene Monteiro Freitas, Meg Stuart, de ugyanannyira merítkezem például Hubert Godard-ból, aki tánckutató. Otthonról meg Hód Adrienn, aki sokkal közelebbről inspirált és tanított is, igaz, Szabó Réka volt a kezdősebesség. Újabban érdekelnek a posztmodern iskolák mesterei, közülük is leginkább a ma már idős Deborah Hay, akinek voltam a workshopján, és az fogott meg, amilyen hihetetlenül kifinomultan fogalmaz, ahogy a szavak erejét a test kikérdezéséhez használja. Otthon jelenleg az L1 Egyesület támogatja munkámat.

rap: Tartasz a járványtól?

DJ: A Covid érdekes helyzetet teremt. Nehéz is, de rengeteget lehet tanulni belőle. Messze nem dolgoztam fel, ami van, de azt tudom, hogy minden szinten törékenyebbé, bizonytalanabbá teszi az alkotók életét is. Ez a bizonytalanság a jelenbe vezet minket. A törékenységben viszont olyan törekvések jönnek létre, amelyek a szolidaritás felé vihetik az embereket. Sokkal érzékenyebbek leszünk az értékekre. Minden változásban van, jobban, mint eddig. Nyilván mindez a leendő munkáimra is hatással lesz. Arnaud-val kidolgoztunk egy természetben tett érzékenyítő sétát, amiből lehet, hogy lesz egy részvételi előadás is.

rap: Miben láthatunk legközelebb?

DJ: A CHNGNG a tervek szerint decemberben lesz újra a MU Színházban, de egy éven belül biztosan, és itt is szeretném majd bemutatni. Hogy új alkotói pályázatokba foghassunk, társulatot alapítottunk Living Matters néven. Egyelőre ketten, de ez egy nyitott társulás, bárkivel együtt dolgozunk. Itt Mantes la Jolie-ban, ahol élünk, nagy igény van a tánctanulásra a gyerekek és a felnőttek részéről is. A város ezért szeretné és támogatja is, hogy tanítsunk.

rap: Álmodsz-e előadásokkal?

DJ: Nagyon fontosak az éjszakai álmok, mindig próbálom megfejteni őket. Annyira informatívak, hogy abszolút hozzáadnak az alkotói folyamathoz. Van, hogy megálmodok a színpadra is konkrétan dolgokat. De vigyázni kell a nappali álmokkal, mert volt, hogy víziószerűen láttam előre például a Szuterén című darabomnál, hogy mit kell csinálnom, aztán tőrbe csalt az elképzelés. Egyszerre lettem táncos, pszichológus és rendező, és ebbe totál beletört a bicskám. Fontosak az álmok, de mindig össze kell vetni a realitással, hogy épp mire képes az ember, kreatív forrásként csak így lesznek táplálóak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.