rés a présen

„Fontosak az álmok”

Dömötör Judit táncművész

  • rés a présen
  • 2020. október 10.

Színház

rés a présen: A CHNGNG című szólódat jelölték az idei Lábán Rudolf-díjra. Mit jelent ez neked?

Dömötör Judit: Talán még többet jelent így, hogy most Párizs mellett élek, mert nagyon fontos nekem az otthoni közegnek adni, visszaadni, szakmailag és emberileg is. Ráadásul a Lábán-díj az egyetlen független szakmai elismerés. Gondolkodtam tavaly, hogy egyáltalán bemutassam-e az előadást otthon, amikor épp a támogatásmegvonások és a törvénymódosítások ellen tüntettünk. Úgy éreztem, helyette demonstrálni kellene, pl. elindítani egy színházmegszállási akcióhullámot. Egyébként minden előadás fontos volt eddig a pályámon, de most először sikerült egy olyan önálló munkát színre vinni, ahol sok minden összeér, ami fontos nekem. A test és az elme kutatása, a mikro- és makroszintek, a demokrácia, az ökoszisztéma és a változás kérdése – és még sorolhatnám.

rap: Miért mentél el?

DJ: Mert a párom, Arnaud Blondel – akivel együtt jártunk a BuTI-ra – francia, és vissza akart jönni, miután végeztünk. Persze én is éreztem, hogy a helyzet dühítő, nem is annyira szakmailag, mert az otthoni táncélet gazdag volt akkor is – és most is az –, inkább a politikával szembeni tehetetlenséggel volt bajom. Elvégeztem az Exerce nevű kétéves tánckutatói, koreográfusi masters programot Montpellier-ben, aztán hazamentem még egy évre, hogy bemutassam tavaly decemberben a CHNGNG című szólót, majd visszajöttem.

rap: Pszichológusként végeztél, majd utána jelentkeztél a Budapesti Kortárs Táncfőiskolára. Hogyan vezetett a tánchoz az utad?

DJ: Gyerekkoromban már nagyon szerettem a mozgást, de rengeteg sikertelenség is ért ezzel kapcsolatban. Részint belső, részint családi indíttatásra pszichológus lettem, és ez fontos állomás az életemben, de a tánc már saját sorsválasztás volt és jóval transzformatívabb hatással van az életemre, mint a pszichológia tudománya volt valaha is. A testnél közvetlenebb visszacsatolás aligha van az életben.

rap: Hogyan függ össze a pszichológia meg a tánc?

DJ: A kettő támogatja, kiegészíti egymást. Bennem nem is kettő, hanem egy. Ma már tudjuk, hogy a test és a psziché ugyanaz, bár csak úgy tudunk beszélni róla, hogy két nevet adunk neki. A test elmén keresztüli megtapasztalása és az elme testen keresztüli megtapasztalása ugyanúgy lehetséges. Engem az nagyon mozgat, hogy mindezt a kutatások nyomán meg tudjam mutatni az alkotásaimban. A pszichológia bennem az élet szemléleteként rakódott le. A tánc és az élet pedig szorosan összeszövődik munkáimban.

rap: Kik segítettek, inspiráltak a táncban?

DJ: Pete Orsolya a Goliban (Budapest Kortárstánc Főiskola) is tanított, de előtte 6 évig jártam hozzá amatőrként. A nála megélt közös, mozgásos alkotásélmények erősen hatottak rám. Nála az improvizációból indultunk, és az áll közel hozzám, mint technika. Vannak nagy kedvenceim, Maguy Marin, Marlene Monteiro Freitas, Meg Stuart, de ugyanannyira merítkezem például Hubert Godard-ból, aki tánckutató. Otthonról meg Hód Adrienn, aki sokkal közelebbről inspirált és tanított is, igaz, Szabó Réka volt a kezdősebesség. Újabban érdekelnek a posztmodern iskolák mesterei, közülük is leginkább a ma már idős Deborah Hay, akinek voltam a workshopján, és az fogott meg, amilyen hihetetlenül kifinomultan fogalmaz, ahogy a szavak erejét a test kikérdezéséhez használja. Otthon jelenleg az L1 Egyesület támogatja munkámat.

rap: Tartasz a járványtól?

DJ: A Covid érdekes helyzetet teremt. Nehéz is, de rengeteget lehet tanulni belőle. Messze nem dolgoztam fel, ami van, de azt tudom, hogy minden szinten törékenyebbé, bizonytalanabbá teszi az alkotók életét is. Ez a bizonytalanság a jelenbe vezet minket. A törékenységben viszont olyan törekvések jönnek létre, amelyek a szolidaritás felé vihetik az embereket. Sokkal érzékenyebbek leszünk az értékekre. Minden változásban van, jobban, mint eddig. Nyilván mindez a leendő munkáimra is hatással lesz. Arnaud-val kidolgoztunk egy természetben tett érzékenyítő sétát, amiből lehet, hogy lesz egy részvételi előadás is.

rap: Miben láthatunk legközelebb?

DJ: A CHNGNG a tervek szerint decemberben lesz újra a MU Színházban, de egy éven belül biztosan, és itt is szeretném majd bemutatni. Hogy új alkotói pályázatokba foghassunk, társulatot alapítottunk Living Matters néven. Egyelőre ketten, de ez egy nyitott társulás, bárkivel együtt dolgozunk. Itt Mantes la Jolie-ban, ahol élünk, nagy igény van a tánctanulásra a gyerekek és a felnőttek részéről is. A város ezért szeretné és támogatja is, hogy tanítsunk.

rap: Álmodsz-e előadásokkal?

DJ: Nagyon fontosak az éjszakai álmok, mindig próbálom megfejteni őket. Annyira informatívak, hogy abszolút hozzáadnak az alkotói folyamathoz. Van, hogy megálmodok a színpadra is konkrétan dolgokat. De vigyázni kell a nappali álmokkal, mert volt, hogy víziószerűen láttam előre például a Szuterén című darabomnál, hogy mit kell csinálnom, aztán tőrbe csalt az elképzelés. Egyszerre lettem táncos, pszichológus és rendező, és ebbe totál beletört a bicskám. Fontosak az álmok, de mindig össze kell vetni a realitással, hogy épp mire képes az ember, kreatív forrásként csak így lesznek táplálóak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.