A lélek vágya a nyugalomra – Frenák Pál előadásáról

  • Sisso
  • 2014. április 7.

Színház

A Frenák Pál Társulat idén 15 éves, és ezt az első hazai sikerdarabja, a Tricks & Tracks újragondolásával ünnepelte a régi és az új nézők nagy örömére, az egykori szenzáció színhelyén, a Trafóban.

Akik látták az 1999-es előadást, azok tudják, hogy a keleti kultúra letisztultságát és a nyugati nagyvárosok kortárs őrületét egyszerre megidéző, feszes tempójú darab meghaladta a korát. Hisztérikus siker lett, sokkolta a kritikusokat, beoltotta a szakmát és Frenák Pál koreográfus magának is magasra tette ezzel a mércét.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

Az előadás újszerűen használta a teret, vertikálisan is. Azóta lessük a zsinórpadlást, várva az újabb táncakrobata felbukkanását bukórepülésben a lámpák közül. De említhetném a képzett táncosok zavarba ejtő ösztönfesztiválját, a meztelenséget, a testek egymáshoz és a felülethez való csapódását, a mindezek miatt erőszakosnak tűnő mozgást, vagy éppen a konceptuális technozenét.

A Tricks & Tracks 2. felépítése, szerkezete, dramaturgiája teljesen hasonló az elődjéhez. Ugyanazok a szólók, duók, szinkronok, animális lényeknek tűnő táncosok, meg a divatbemutató kifutóját karikírozó vad vonulások fel és alá extrém ruhadarabokban, majd anélkül. A tér ismét vakítóan fehér, a falakból számos bejáró vezet a színpadra, mintha egy kiállításon lennénk, úgy jelennek meg a táncosok a keretekben. Ezeken a fehér felületeken hagynak nyomot a testek, meg egymáson is a becsapódási sebességtől és a folyékony anyagoktól függően.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A nagyvárosi lét és a lélek nyugalom utáni vágya, a zsivaj és a letisztult jelek csendje közötti feszültségről, a tudattalanról és szuperegóról, a felvett és letett szerepek jelentőségéről viszont aktuálisabb, mint valaha. Valamint elképesztő, hogy a kortárs táncban még mindig meglepetés az organikus frenáki technika meg az ütköző-kapaszkodó kontakt.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A koreográfus ugyanúgy megjelenik a darab egy pontján fehérre festve, mint egy japán butohtáncos, és nem mozdul ki ebből a pozícióból, hiába dübörög körötte tovább a világ. Süketnéma gesztusait dekorációvá formálja az előadás amúgy is túlburjánzó szövetén. Csak tíz év múlva is minimum ez a dal legyen, fohászkodhat magában a néző, ahogy ezt a kegyetlenül provokatívra sikerült második előadást nézi, amelyben a Frenák-táncosok több generációja vonul fel. Talán ettől van az, hogy a néző az időérzékét is elveszíti a nagy forgatagban, ahol elmosódnak az alakok. Csak a lüktetés marad és ez a szégyenteljes, eltelt évtized, ami véres lábbal kulloghat e tánc után.

Trafó, március 20.


Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.