magyarnarancs.hu: Sokadszorra mond egy szuszra József Attila-összest.
Galkó Balázs: A legelső 1988-ban volt a Fiatal Művészek Klubjában, baromi régen, az egy hosszú történet. A második az Új Színházban volt 2005-ben, akkor volt József Attila 100. születésnapja, a harmadik 2010-ben, a Gát utcai szülőházban. Annak az volt az apropója, hogy akkor volt 105 éves, ráadásul az egybeesett a választásokkal is. A negyedik tavaly volt Pécsett, és tulajdonképpen volt még egy alkalom 2011-ben, amikor napi bontásban mondtam Taliándörögdön.
magyarnarancs.hu: És most éppen miért?
GB: Ez az egész akció sokkal fontosabb nekem, mint bárki másnak. Ki kell próbálni! Ha az ember sokat beszél egyfolytában, sokat olvas fel hangosan, akkor egy idő után a rezgésektől, a légzéstől, meg sok minden mástól is egy másik biológiai és ennek következtében szellemi állapotba kerül. Vagy fordítva. Ez egy transzcendens élmény. És én ezt nagyon szeretem. Most már kívánom.
| ||
magyarnarancs.hu: Különböző formában zenészek kísérik, vagyis nincs egyedül.
GB: Nem, eddig mindig csak Márta Pista volt. Mindig csak Márta István, most nem. Most sokan lesznek, például Szervác Attila, Szokolay Dongó Balázs, Novák János, Szakcsi-Lakatos Béla, Gerendás Péter.
magyarnarancs.hu: Van oka ennek a váltásnak?
GB: Van.
magyarnarancs.hu: És elmondja, hogy mi?
GB: Nem.
magyarnarancs.hu: Hogy trenírozza magát erre az alkalomra?
GB: Sehogy.
magyarnarancs.hu: Fogja a kötetét, és lenyomja?
GB: Le.
magyarnarancs.hu: És ha egy laikus ember a József Attilához és a verseihez fűződő viszonyáról kérdezi, mit mond?
GB: Na ugye, hogy eljutottunk idáig. (Közben nagyon mosolyog – az interjú egyeztetésekor az volt az első kérdése, hogy megkérdezem-e majd, mi a kedvenc verse – C. D.)
magyarnarancs.hu: Persze, de nem fogom megkérdezni, van-e kedvenc verse.
GB: Nincsen. Ez az életmű esztétikailag, filozófiailag, verstanilag, nyelvileg olyan tökéletes, hogy csak rá kell csodálkozni. Fel kell emelni, mert ott van bárkinek a könyvespolcán, bele lehet kapaszkodni. Nem tudom én ezt tovább ragozni vagy jobban elmondani, mert ha tudnám, akkor József Attila lennék. Mert olyan elképesztően sűrű, sokrétű, csillogó, mosolygós, sírós, zokogós, örömös, ugrálós, egy helyben fekvős, depressziós… Gyönyör, gyönyör, gyönyör, szerelem, szerelem, szerelem.
magyarnarancs.hu: És a nézőknek vagy a...
GB: Szarok bele. Nem érdekel. Azt gondolom, hogy az egésznek van valami mitikus és misztikus jelentése, mármint annak, ha valaki nekiáll és elmondja, felolvassa az egész opust. Szerintem az igazán jó papok, szerzetesek – tök mindegy, hogy milyen világnézet képviselői, milyen liturgiát folytatnak – ezért szarnak arra, hogy mit gondol a közönség. Kivéve, amikor téríteni akarnak, de ez nekem nem célom. Ez tulajdonképpen egy rítus, egy mantra, egy zsolozsma, imádság, ilyesmik így együtt. Hogy mit gondol erről, aki bejön a templomba, ott van egy kicsit, majd elmegy – nem nagyon érdekel. Érdekelje őt. Érdekelje őt, hogyan jött be, és hogyan megy el. Ha történt valami közben, akkor jó, örüljön neki. Ha nincs, akkor…
magyarnarancs.hu: Akkor tulajdonképpen mindegy, jönnek-e.
GB: Taliándörögdön volt olyan nap, hogy nem volt senki, csak én meg az őr. De hát akkor is mondtam.
magyarnarancs.hu: Fontos a helyszín, vagy az, hogy milyen díszlettel veszi körül magát? Volt, amikor egy szavazófülkében mondta a verseket.
GB: Háromszor mondtam úgy, de már tavaly sem, mert nincs meg a szavazófülke. Nem tudom, hova lett. De nem szavazófülke, hanem szavaló! Legendi Péter barátom találta ki, de eltűnt az idők folyamán, úgyhogy most már nincs. De gyertya lesz, virág és könyv. Nagyon várom már a péntek reggelt. Mert azért az nem semmi, hogy az ember leteszi a könyvet maga elé 10 órakor halálpontosan, kinyitja, és azt mondja: József Attila minden verse. Kedves Jocó, első strófa, „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni”. És így tovább.
