Akár Akárki
Borbély Szilárd valaha amoralitás játékként definiálta a darabját, de a Forte Társulat most zenésen-táncosan vitte színre.
Borbély Szilárd valaha amoralitás játékként definiálta a darabját, de a Forte Társulat most zenésen-táncosan vitte színre.
Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút early adopternek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban.
Közönségként egymás vállát fogva, félig feszengve, de aztán szó se róla, egyre felszabadultabban vonatozunk a Megy a gőzösre, mint egy letűnt korszak vidéki lagzijában. Csinálni legalább ilyen valószínűtlen volt. De hogy jutottunk idáig?
Rövid nyílt üzenetet írt a Nemzeti Színház igazgatójának.
De "mi vagyunk a csendes többség", szögezte le.
Vidnyánszky szerint az, hogy SZFE-hallgatók elhatárolódnak tőle, azt mutatja, hogy jól dolgozik.
Minden ízében kortárs darab ez, de felsejlenek benne a drámairodalom legklasszikusabb toposzai is, Oidipusztól Hamletig. A cselekménynek egy halotti tor ad keretet, ahol a szereplők azt próbálják kideríteni, milyen is volt valójában az elhunyt, a nagy hatalmú vállalkozó, az apa, a férj, a barát és az üzlettárs. Vagyis, hogy milyenek ők maguk.
A cím alapján gondolhatnánk egy laza krimire, esetleg szexről, megcsalásról szóló szalondrámára. A darabban végül is van pici mindenből, ám a helyzet jóval bonyolultabb.
Ibsen hősnője szép és okos, mégsem tökéletes, kedves és elbűvölő, mégis velejéig gonosz. Melegszívű, ha akar, máskor meg hideg, mint a kő. Északi vérmérséklete mellett tábornok apja katonás nevelése is ráerősít távolságtartó jellemére. Sokszor kegyetlen.