Irigységében megpörköli osztálytársnője, Thia haját, akit később még jobban irigyel, mert Thia él az ő korábbi nagy szerelmével, Ejlert Lövborggal. Hedda érdekből házasodik, orránál fogva vezeti jóravaló férjét, Jörgen Tesman professzort. Kíméletlenségét még jobban aláhúzza, milyen önfeledten tud játszani apja szolgálati fegyverével, amelyet már az előadás elején meglátunk.
Lövborg annyira ellentéte Tesmannak, mint oroszlán az antilopnak, öntörvényű, karakán. Mindketten a szellem emberei, de míg a másik inkább szorgalmas, Lövborg zseni. Volt egy züllött időszaka, de miután feleségül vette a jámbor Thiát, egyenesbe jött, most a párjával együtt írják közös, gyermekükként dédelgetett könyvüket. Thia és Hedda ugyanolyan ellentétek, mint a férjek, csak fordítottak a tulajdonságaik. A két pár találkozik, és Hedda izzó szerelme fellángol volt kedvese iránt. Mind a négyüket árnyaknak érzékeljük csak a hús-vér emberekhez képest, nem nyílnak meg, egymáshoz való viszonyukból következtetünk csak a gondolataikra. Ide-oda siklanak a színen, a centrumban Heddával, aki elveszíti lába alól a talajt, s mindnyájukat kisiklatja: Lövborg visszazuhan a lumpen létbe, Hedda pedig megsemmisíti Lövborgék féltett kéziratát, hogy írmagja se maradjon a műnek. Miután szerelme meghal, ő is egyre táncol a vég felé. Elegánsan, félelem nélkül húzza meg a ravaszt, édesapja sem csinálhatta volna bátrabban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
