Színház

Hogy írmagja se maradjon

Hedda Gabler

Kritika

Ibsen hősnője szép és okos, mégsem tökéletes, kedves és elbűvölő, mégis velejéig gonosz. Melegszívű, ha akar, máskor meg hideg, mint a kő. Északi vérmérséklete mellett tábornok apja katonás nevelése is ráerősít távolságtartó jellemére. Sokszor kegyetlen.

Irigységében megpörköli osztálytársnője, Thia haját, akit később még jobban irigyel, mert Thia él az ő korábbi nagy szerelmével, Ejlert Lövborggal. Hedda érdekből házasodik, orránál fogva vezeti jóravaló férjét, Jörgen Tesman professzort. Kíméletlenségét még jobban aláhúzza, milyen önfeledten tud játszani apja szolgálati fegyverével, amelyet már az előadás elején meglátunk.

Lövborg annyira ellentéte Tesmannak, mint oroszlán az antilopnak, öntörvényű, karakán. Mindketten a szellem emberei, de míg a másik inkább szorgalmas, Lövborg zseni. Volt egy züllött időszaka, de miután feleségül vette a jámbor Thiát, egyenesbe jött, most a párjával együtt írják közös, gyermekükként dédelgetett könyvüket. Thia és Hedda ugyanolyan ellentétek, mint a férjek, csak fordítottak a tulajdonságaik. A két pár találkozik, és Hedda izzó szerelme fellángol volt kedvese iránt. Mind a négyüket árnyaknak érzékeljük csak a hús-vér emberekhez képest, nem nyílnak meg, egymáshoz való viszonyukból következtetünk csak a gondolataikra. Ide-oda siklanak a színen, a centrumban Heddával, aki elveszíti lába alól a talajt, s mindnyájukat kisiklatja: Lövborg visszazuhan a lumpen létbe, Hedda pedig megsemmisíti Lövborgék féltett kéziratát, hogy írmagja se maradjon a műnek. Miután szerelme meghal, ő is egyre táncol a vég felé. Elegánsan, félelem nélkül húzza meg a ravaszt, édesapja sem csinálhatta volna bátrabban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.