rés a présen

„Töretlenül büszke”

  • rés a présen
  • 2022. november 30.

Színház

Pallag Márton színész

rés a présen: A Forte Társulat második generációjához tartozol. Hogyan kerültél a csapatba?

Pallag Márton: Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője volt az osztályfőnököm az SZFE-n. Ötödévesként, 2013-ban hívott először a társulathoz, hogy vegyem át Lucky szerepét a Godot-ra várvában. Addigra már sok osztálytársam dolgozott a társulattal, és amikor végre jött a felkérés, nagy örömmel és izgalommal vetettem bele magam a munkába. Krisztik Csaba, Kádas József, Andrássy Máté nagy-nagy példaképeim voltak akkoriban, megilletődve álltam be közéjük. Segítőkészek, kedvesek voltak, érzékeltették, hogy tetszik nekik, amit csinálok, azóta a barátaim. Ezt követte még szintén egyetemistaként az Irtás című előadás, amelyet már én is próbáltam be, és azóta, tehát lassan tíz éve töretlenül büszke társulati tag vagyok.

rap: Mikor vált bizonyossá számodra, hogy előadóművész leszel?

PM: Hát, csak az utóbbi pár évben. Azért még pályakezdőként tele van az ember kétellyel, hogy értékes-e, amit csinál. Mert szerintem egy bizonyos minőség alatt nem érdemes csinálni semmit. Az egyetem elvégzése után a Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikovot játszhattam el – még mindig fut, szeretettel ajánlom –, és a bemutató után negatív kritikák is jöttek az alakításom kapcsán; az például elgondolkodtatott, hogy van-e értelme csinálnom ezt a szakmát. Szerencsére azóta sok pozitív reakció is jött, és az évek alatt nagyobb lett az önbizalmam. S nem utolsósorban élvezem is csinálni, szóval mára bizonyossá vált, hogy előadóművész vagyok.

 
Pallag Márton Raszkolnyikov szerepében
Fotó: Mészáros Csaba 

rap: A Forte a sajátos stílusát nyilván a jellegzetes próbafolyamatnak is köszönheti. Miben áll ez?

PM: Igazából nem tudok semmi érdekességgel vagy kulisszatitokkal szolgálni. Ugyanúgy készülünk, mint mindenki, elolvassuk a szöveget, és tudásunk legjavát adva megcsináljuk a jeleneteket. Ami viszont fontos lehet, hogy nagyon bízunk a rendezőben, Horváth Csabában, akinek a darabválasztásai, formai gondolkodásmódja, víziói, eleve meghatározzák az előadásokat, így a Forte stílusát is. Szerintem ő is megbízik bennünk. Ismerjük egymás humorát, ízlését, nyelvét.

rap: Mi a szereped az Akár Akárkiben? Mikor látható még az előadás?

PM: Egy bér-sorbanállót és egy rendőrnyomozót játszom. Előbbi nagy kedvenc. Borbély Szilárd szélsőségesen abszurdba viszi ennek a bér-sorbanállónak a jelenetét. Kihívás és élvezet megmutatni ennek az embernek a nyomorát, brutalitását, humorát, fájdalmát, őrületét. Legközelebb december 10-én lesz látható az előadás a Szkéné Színházban. Utána, az energiahelyzet miatt bezár a Műegyetem, vele együtt a Szkéné is február végéig, és ha jól tudom, addig a Jurányi fogad be bennünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.