rés a présen: A Forte Társulat második generációjához tartozol. Hogyan kerültél a csapatba?
Pallag Márton: Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője volt az osztályfőnököm az SZFE-n. Ötödévesként, 2013-ban hívott először a társulathoz, hogy vegyem át Lucky szerepét a Godot-ra várvában. Addigra már sok osztálytársam dolgozott a társulattal, és amikor végre jött a felkérés, nagy örömmel és izgalommal vetettem bele magam a munkába. Krisztik Csaba, Kádas József, Andrássy Máté nagy-nagy példaképeim voltak akkoriban, megilletődve álltam be közéjük. Segítőkészek, kedvesek voltak, érzékeltették, hogy tetszik nekik, amit csinálok, azóta a barátaim. Ezt követte még szintén egyetemistaként az Irtás című előadás, amelyet már én is próbáltam be, és azóta, tehát lassan tíz éve töretlenül büszke társulati tag vagyok.
rap: Mikor vált bizonyossá számodra, hogy előadóművész leszel?
PM: Hát, csak az utóbbi pár évben. Azért még pályakezdőként tele van az ember kétellyel, hogy értékes-e, amit csinál. Mert szerintem egy bizonyos minőség alatt nem érdemes csinálni semmit. Az egyetem elvégzése után a Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikovot játszhattam el – még mindig fut, szeretettel ajánlom –, és a bemutató után negatív kritikák is jöttek az alakításom kapcsán; az például elgondolkodtatott, hogy van-e értelme csinálnom ezt a szakmát. Szerencsére azóta sok pozitív reakció is jött, és az évek alatt nagyobb lett az önbizalmam. S nem utolsósorban élvezem is csinálni, szóval mára bizonyossá vált, hogy előadóművész vagyok.
rap: A Forte a sajátos stílusát nyilván a jellegzetes próbafolyamatnak is köszönheti. Miben áll ez?
PM: Igazából nem tudok semmi érdekességgel vagy kulisszatitokkal szolgálni. Ugyanúgy készülünk, mint mindenki, elolvassuk a szöveget, és tudásunk legjavát adva megcsináljuk a jeleneteket. Ami viszont fontos lehet, hogy nagyon bízunk a rendezőben, Horváth Csabában, akinek a darabválasztásai, formai gondolkodásmódja, víziói, eleve meghatározzák az előadásokat, így a Forte stílusát is. Szerintem ő is megbízik bennünk. Ismerjük egymás humorát, ízlését, nyelvét.
rap: Mi a szereped az Akár Akárkiben? Mikor látható még az előadás?
PM: Egy bér-sorbanállót és egy rendőrnyomozót játszom. Előbbi nagy kedvenc. Borbély Szilárd szélsőségesen abszurdba viszi ennek a bér-sorbanállónak a jelenetét. Kihívás és élvezet megmutatni ennek az embernek a nyomorát, brutalitását, humorát, fájdalmát, őrületét. Legközelebb december 10-én lesz látható az előadás a Szkéné Színházban. Utána, az energiahelyzet miatt bezár a Műegyetem, vele együtt a Szkéné is február végéig, és ha jól tudom, addig a Jurányi fogad be bennünket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
