Színház

Az agyamat nem

Inkognitó

Kritika

A cím alapján gondolhatnánk egy laza krimire, esetleg szexről, megcsalásról szóló szalondrámára. A darabban végül is van pici mindenből, ám a helyzet jóval bonyolultabb.

A dráma két „tárgya” Albert Einstein és Henry Gustav Molaison agya. Az emberiség és a tudomány mindkettő gazdájának sokat köszönhet, bár Einstein agya csak akkor jelenik meg a darabban, amikorra már puszta szenzációvá változott. Egy Thomas Harvey nevű patológus ugyanis eltulajdonította boncolás közben (a szemével együtt), majd azt is sikerült elintéznie, hogy a tudós fia, Hans Albert Einstein engedélyt adjon neki az agy tudományos vizsgálatára, annak ellenére, hogy Harvey szakterülete a legkevésbé sem a neurológia volt.

Ezzel szemben Gustav Molaison agyának vizsgálata nagyon sokat jelentett az idegtudomány számára. Molaison gyermekkorától fogva súlyos epilepsziában szenvedett, ezért döntött úgy az ötvenes években, hogy aláveti magát egy kísérleti műtétnek. E műtét során az orvosok egy hüvelykujjnyi részt távolítottak el az agyából, néhány egyéb agyterülettel együtt a hippokampuszt is, ami a továbbiakban lehetetlenné tette a számára, hogy új információkat raktárazzon el. Lényegében megállt számára az idő. Molaisont a 2008-as haláláig vizsgálták a neurológusok és a pszichológusok.

A harmincnyolc éves brit szerző, Nick Payne darabjai nem ismeretlenek a hazai színpadokon sem. Drámáját, a Csillagképeket a Radnóti Színház 2019-ben mutatta be Valló Péter rendezésében, 2020-ban a Katonában láthattuk a Hát, ha van is, én még nem találtam meg című darabját Máté Gábor rendezésében. Az Inkognitót Szőcs Artur rendezte. Maga a mű egy patent drámaszöveg: izgalmas és súlyos témát választ, s jól szerkesztve, mégis könnyeden tárja elénk. Ez a koktél kissé fel is fordíthatja a néző gyomrát, velem ez történt, habár elismerem, ez elsősorban ízlés kérdése, nem mindenkinek való a koktélozás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.