Visszhang: színház

A nagy kacsashow

Visszhang

Csak félig kacsa Szántusz Noémi performance-a.

Kacsa maga az esküvő, amely a múltból ismerős, nyomasztó vidéki lagzi képzetét kelti, és ahol a performer feleségül megy gyerekkori kacsa formájú bilijéhez, a tárgyhoz, amelyre először ült rá önszántából alsónemű nélkül. Nem kacsa viszont a gyerekkori zaklatástörténet, és talán az sem, hogy a kis Noémit akkor és ott megátkozták, hiszen aki esküvőset játszik, az soha nem megy férjhez, tartja a népi hiedelem.

Mi mindenesetre ott ülünk a feldíszített asztaloknál, ehetünk pogácsát meg kókuszgolyót, ihatunk gyomorkeserűt, ez utóbbi a neve miatt is passzol az előadás hangulatához. Ott ülünk, mert Szántusz úgy döntött, hogy fordít egyet sorsa kerekén, és van vőlegény vagy nincs, megüli saját lakodalmát, mert neki ez jár. A gesztus dupla fenekű: nevetségessé teszi kissé az esküvő intézményét, amely sokszor mindenféle intimitást és mélységet nélkülöz, és közben megmutatja a performer valódi, őszinte vágyakozását a szerelem, a biztonság után.

Feltett célja lehetett az előadásnak, hogy kissé unalmas legyen, ahogy fárasztók általában a lakodalmak is. Ám kicsit kevesebb ismétléssel, például kevesebb dal eléneklésével, vagy több súlyos akcióval hangsúlyosabbá válhatott volna a rendezői szándék, amely az első generációs értelmiségi problémáit ugyanúgy felvillantja, mint a 21. századi elcseszett Tinder-párkeresések poklát. Jólesett volna kicsit többet megtudni a performer világképéről is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.