KISJÁTSZÓTÉR gyerek + színház

Csak egy pizzafutár

Áruló

Kritika

Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút early adopternek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban.

Az egyik legkorábbi példa erre a Tasnádi István drámájából készült, 2010-es Cyber Cyrano, amely a tágabb értelemben vett cyberbullying témáját járta körül. Az előadás egyetlen díszleteleme egy nagy vetítővászon volt, mely egy számítógép monitoraként funkcionált, illetve a (színpadi) valóságot, az élő szereplőket is beljebb húzta a virtuális valóságba: a színészek testén is megjelentek a vetített tartalmak, a két világ közti határ így elmosódott.

Mivel a digitális eszközök nem (mindig) működnek hagyományos színpadi szituációkban, Vidovszky rendezései számos, a színházi nyelvet megújító, valódi interakciót lehetővé tevő megoldást hoztak. A kettős:játékban például  kettéosztották a közönséget, akik aztán két különböző szemszögből nézték végig ugyanazt a – kizárólag a virtuális valóságban megjelenő – történetet.

A 2019-ben induló, az interaktív történetmesélés és a digitális technológia színházi lehetőségeit kutató nemzetközi együttműködés, a PlayOn még nagyobb lendületet adott a Kolibri Színház efféle projektjeinek. A Watergate – Az időkripták rejtélye című előadás rendkívül frappánsan és minden részletében kidolgozottan épít a szabadulószoba mint színházi helyzet toposzára: valóban a nézők voltak a főszereplők. Vidovszky tizenévesek számára rendezett előadásai frissek, izgalmasak, pörgősek, és reflektálnak azokra a társadalmi jelenségekre, problémákra, amelyeket digitalizációval áthatott közegünk, gondolkodásmódunk okoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.