KISJÁTSZÓTÉR gyerek + színház

Csak egy pizzafutár

Áruló

Kritika

Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút early adopternek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban.

Az egyik legkorábbi példa erre a Tasnádi István drámájából készült, 2010-es Cyber Cyrano, amely a tágabb értelemben vett cyberbullying témáját járta körül. Az előadás egyetlen díszleteleme egy nagy vetítővászon volt, mely egy számítógép monitoraként funkcionált, illetve a (színpadi) valóságot, az élő szereplőket is beljebb húzta a virtuális valóságba: a színészek testén is megjelentek a vetített tartalmak, a két világ közti határ így elmosódott.

Mivel a digitális eszközök nem (mindig) működnek hagyományos színpadi szituációkban, Vidovszky rendezései számos, a színházi nyelvet megújító, valódi interakciót lehetővé tevő megoldást hoztak. A kettős:játékban például  kettéosztották a közönséget, akik aztán két különböző szemszögből nézték végig ugyanazt a – kizárólag a virtuális valóságban megjelenő – történetet.

A 2019-ben induló, az interaktív történetmesélés és a digitális technológia színházi lehetőségeit kutató nemzetközi együttműködés, a PlayOn még nagyobb lendületet adott a Kolibri Színház efféle projektjeinek. A Watergate – Az időkripták rejtélye című előadás rendkívül frappánsan és minden részletében kidolgozottan épít a szabadulószoba mint színházi helyzet toposzára: valóban a nézők voltak a főszereplők. Vidovszky tizenévesek számára rendezett előadásai frissek, izgalmasak, pörgősek, és reflektálnak azokra a társadalmi jelenségekre, problémákra, amelyeket digitalizációval áthatott közegünk, gondolkodásmódunk okoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.