KISJÁTSZÓTÉR gyerek + színház

Csak egy pizzafutár

Áruló

Kritika

Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút early adopternek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban.

Az egyik legkorábbi példa erre a Tasnádi István drámájából készült, 2010-es Cyber Cyrano, amely a tágabb értelemben vett cyberbullying témáját járta körül. Az előadás egyetlen díszleteleme egy nagy vetítővászon volt, mely egy számítógép monitoraként funkcionált, illetve a (színpadi) valóságot, az élő szereplőket is beljebb húzta a virtuális valóságba: a színészek testén is megjelentek a vetített tartalmak, a két világ közti határ így elmosódott.

Mivel a digitális eszközök nem (mindig) működnek hagyományos színpadi szituációkban, Vidovszky rendezései számos, a színházi nyelvet megújító, valódi interakciót lehetővé tevő megoldást hoztak. A kettős:játékban például  kettéosztották a közönséget, akik aztán két különböző szemszögből nézték végig ugyanazt a – kizárólag a virtuális valóságban megjelenő – történetet.

A 2019-ben induló, az interaktív történetmesélés és a digitális technológia színházi lehetőségeit kutató nemzetközi együttműködés, a PlayOn még nagyobb lendületet adott a Kolibri Színház efféle projektjeinek. A Watergate – Az időkripták rejtélye című előadás rendkívül frappánsan és minden részletében kidolgozottan épít a szabadulószoba mint színházi helyzet toposzára: valóban a nézők voltak a főszereplők. Vidovszky tizenévesek számára rendezett előadásai frissek, izgalmasak, pörgősek, és reflektálnak azokra a társadalmi jelenségekre, problémákra, amelyeket digitalizációval áthatott közegünk, gondolkodásmódunk okoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.