Visszhang: színház

Akár Akárki

  • - sisso -
  • 2022. december 7.

Visszhang

Borbély Szilárd valaha amoralitás játékként definiálta a darabját, de a Forte Társulat most zenésen-táncosan vitte színre.

Horváth Csaba koreografikus rendezéseinél a mozdulatok és a szöveg összeölelkezve léteznek a színpadon, így oldani tudják a mondanivaló súlyát is. Mert ebben a középkori moralitásjátékokat is kegyetlenül kifordító, kiüresítő színpadi műben van nehezék rendesen: a szolidaritás, az emberség hiánya, a helyzet reménytelensége. A mélyszegénység és a számkivetettség 2014-ben elhunyt lírikusának több lírai és prózai művét is színpadra vitték már, de az Akár Akárkihez mégis nehezen találtak utat a színházi alkotók.

Szerencsére ez a próbálkozás rögtön érvényes magyarázatokkal szolgál a többértelmű szövegre: a színészek pergő játéka allegorikus és örökérvényű figurákká transzformálja az „akárkiket”. Konzumlények posztmodern drámája kel életre itt, általuk ölt testet a halál, aki mindig ott van a színpadon, akárcsak a többiek, a lecsúszott értelmiségi, az akcióvadász nő, a bér-sorbanálló vagy a banki alkalmazott. A szereplők néha összegyűlnek egy vokális – afféle posztmodern gregoriánként szóló – összefoglalóra. Mindez csodás egységet alkot Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf külvárosi útjavító munkálatokat idéző, ám akrobata mutatványokhoz is nagyon alkalmas díszleteivel, ahogy Benedek Mari szürreálisan elrajzolt jelmezeivel is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.