Interjú

„Hagytam megszületni”

Ujj Mészáros Károly rendező

Színház

Filmes sikerei után kezdett színházban rendezni, azóta általában kamara- és monodrámákat visz színre. Színházi lehetőségeiről és függőben lévő filmterveiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi vitt a színház felé?

Ujj Mészáros Károly: Ért egy érdekes impulzus. Amikor Maros András barátom Gyanús mozgások című darabjának pécsi bemutatóját megnéztem, arra gondoltam, hogy nagyon szívesen megrendezném azt más értelmezésben. Adódott is egy lehetőség még 2011-ben, amikor a Magyar Színház Hámori Ildikónak keresett darabot. A színház akkori vezetői megengedték nekem, hogy teljesen gyakorlatlan zöldfülűként, nulla forintból rendezzek. Ez egy többszörös agyvérzésen átesett nő és a fia története, elég nyomasztó darab, talán ezért nem is ment sokat az előadás, de Ildikó és partnere, Rancsó Dezső is szerette, és nagyon jó élmény volt a próbafolyamat is. Mindezek előtt, ha megengedett némi fennköltség, pedig borzasztóan hangzik, a „pályám elején” rettegtem a színészektől. Közgazdász vagyok, nem tanultam intézményi keretek között a rendezést, csak nagyon érdekelt a film. Kezdetben reklámokat rendeztem, és nagyon nem tudtam, hogyan kell instruálni, mitől működik egy jelenet, hogyan dolgoznak a színészek. Aztán ez megváltozott, bújtam a szakkönyveket, a feleségem, Balsai Móni is nagyon sokat segített. Mára pedig talán a színészekkel folyó munkát szeretem a legeslegjobban a filmezésben is. A színház pedig lényegében erről szól. Legalábbis számomra a jó színházi élmény a színészekből jön. Fantasztikusak azok a rezgések, energiák, impulzusok, amelyeket projektálni tudnak.

MN: Nagyobb kihagyás után 2018-ban rendeztél újra, és azóta folyamatosan vannak színházi munkáid.

UMK: Nem kerestem a lehetőséget, mással voltam elfoglalva. Később Puskás Tamástól a Centrál Színházban kaptam újabb lehetőséget. Balsai Móninak és Schmied Zoltánnak kerestek darabot és hozzá rendezőt, így esett a Büszkeség és balítéletre és rám a választás, ami elég jól sült el, imádják a nézők, tavaly a Vidor Fesztiválon is díjazták. Utána jött szintén a Centrálban a Mi történt Vegasban című darab, amely talán a Covid miatt sem szólt akkorát. A Hamis hang című kortárs francia drámát körülbelül három éve adta Vasvári Csaba a kezembe, akkor kezdtünk el beszélgetni róla. Tavaly nyáron Szentendrén az Orlai Produkcióval együttműködve végül megvalósult a bemutató, de egészen mostanáig nem tudtuk Budapesten játszani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.