Interjú

„Hagytam megszületni”

Ujj Mészáros Károly rendező

Színház

Filmes sikerei után kezdett színházban rendezni, azóta általában kamara- és monodrámákat visz színre. Színházi lehetőségeiről és függőben lévő filmterveiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi vitt a színház felé?

Ujj Mészáros Károly: Ért egy érdekes impulzus. Amikor Maros András barátom Gyanús mozgások című darabjának pécsi bemutatóját megnéztem, arra gondoltam, hogy nagyon szívesen megrendezném azt más értelmezésben. Adódott is egy lehetőség még 2011-ben, amikor a Magyar Színház Hámori Ildikónak keresett darabot. A színház akkori vezetői megengedték nekem, hogy teljesen gyakorlatlan zöldfülűként, nulla forintból rendezzek. Ez egy többszörös agyvérzésen átesett nő és a fia története, elég nyomasztó darab, talán ezért nem is ment sokat az előadás, de Ildikó és partnere, Rancsó Dezső is szerette, és nagyon jó élmény volt a próbafolyamat is. Mindezek előtt, ha megengedett némi fennköltség, pedig borzasztóan hangzik, a „pályám elején” rettegtem a színészektől. Közgazdász vagyok, nem tanultam intézményi keretek között a rendezést, csak nagyon érdekelt a film. Kezdetben reklámokat rendeztem, és nagyon nem tudtam, hogyan kell instruálni, mitől működik egy jelenet, hogyan dolgoznak a színészek. Aztán ez megváltozott, bújtam a szakkönyveket, a feleségem, Balsai Móni is nagyon sokat segített. Mára pedig talán a színészekkel folyó munkát szeretem a legeslegjobban a filmezésben is. A színház pedig lényegében erről szól. Legalábbis számomra a jó színházi élmény a színészekből jön. Fantasztikusak azok a rezgések, energiák, impulzusok, amelyeket projektálni tudnak.

MN: Nagyobb kihagyás után 2018-ban rendeztél újra, és azóta folyamatosan vannak színházi munkáid.

UMK: Nem kerestem a lehetőséget, mással voltam elfoglalva. Később Puskás Tamástól a Centrál Színházban kaptam újabb lehetőséget. Balsai Móninak és Schmied Zoltánnak kerestek darabot és hozzá rendezőt, így esett a Büszkeség és balítéletre és rám a választás, ami elég jól sült el, imádják a nézők, tavaly a Vidor Fesztiválon is díjazták. Utána jött szintén a Centrálban a Mi történt Vegasban című darab, amely talán a Covid miatt sem szólt akkorát. A Hamis hang című kortárs francia drámát körülbelül három éve adta Vasvári Csaba a kezembe, akkor kezdtünk el beszélgetni róla. Tavaly nyáron Szentendrén az Orlai Produkcióval együttműködve végül megvalósult a bemutató, de egészen mostanáig nem tudtuk Budapesten játszani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.