Schilling Árpád: a jelenlegi rezsim, de az ellenzék sem tesz semmit ezzel a morális felelősséggel

  • narancs.hu
  • 2021. október 7.

Színház

A rendező  a migrációval szembeni viselkedésről is beszélt.

A Franciországban élő Schilling Árpáddal a Népszava készített interjút, annak kapcsán, hogy a 71 áldozatot követelő hűtőkamionos embercsempész bűntettetet feldolgozó Éden Panzió című horvátországi rendezése október 8-án Budapesten vendégszerepel.

Ennek kapcsán a színházrendező a kollektív bűnösség problematikájáról is beszélt:

"Ezt egyrészről én is elvetem, hiszen generációról generációra hordani hasonló terhet egy igazságtalan helyzet. Másrészt viszont a korábbi bűnösség, a cinkosság, az elhallgatás későbbi felvállalása, az önmagunkkal való szembenézés egy sokkal élhetőbb és tisztább helyzetet teremthet. Ennek a kollektív bűnösségnek az újkori formája a migrációval szembeni viselkedés. A háborúból, nyilvánvaló diktatúrákból és éhezés elől menekülő emberekkel szembeni cinikus vagy „csak” pragmatikus ellenállás, illetve a kerüljük a témát hozzáállás, a tabusítás felveti a kollektív felelősség kérdését. Sokan vívódnak, hogy mi is ilyenkor az egyén szerepe, mi volna a helyes hozzáállás. Én többek között azért is hagytam el az országot, mert nem bírtam elviselni, hogy akár a közvetlen környezetem is hogyan alkalmazkodott az általam tűrhetetlennek tartott narratívához. A jelenlegi rezsim, de a magyar ellenzék sem tesz semmit ezzel a morális felelősséggel. Az ellenzéki összefogás elvi állásfoglalásában kifejezetten elismerően nyilatkoztak a határkerítésről, és nem fogalmaztak meg következetes anti-rasszista és emberjogi politikát. Láthatóan az tűnik a legbölcsebb viselkedésnek, ha tabusítjuk a kérdést, és egyszerűen túllépünk rajta. A történelem viszont azt bizonyítja, hogy ezek az elhallgatások, mint fájó sebek ott maradnak mindannyiunkban és így vagy úgy, de megkeserítik az életünket. A művészet betöltheti az élő lelkiismeret szerepét. Bemutathatja, mi az ára a tabusításnak, az elhallgatásnak, a tagadásnak. Lesznek, akik belepusztulnak, mert nem bírják el ezt a lelkiismereti válságot, vagy ezt a terhet más cselekedeteikben vezetik le, akár családon belül, erőszakosan"

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.