rés a présen

„A legtöbb darabunk kollaboratív”

 

  • rés a présen
  • 2021. október 6.

Színház

Feuer Yvette társulatvezető, Láthatáron Csoport

rés a présen: Mikor alakult a csoport?

Feuer Yvette: Bohócok a Láthatáron néven alakultunk, 2010-ben. Ekkor kizárólag hátrányos helyzetű gyerekeknek játszottunk bohóc­előadásokat. Bejártuk Borsodot, Szabolcsot, Baranyát. 2014-ben készítettük el első, középiskolásoknak szóló színházi nevelési előadásunkat, majd sorban a többit, amelyeket évekig játszottunk. A mai napig az iskolákba vitt előadásainkból játszunk a legtöbbet. Jelenleg az Ablak, a Kiállok érted (koprodukció a KV Társulattal és a Névtelen Utak Alapítvánnyal), és a bullying témáját feldolgozó Pitbull Kamilla Gimnázium vannak műsoron. 2017-ben kezdtünk el felnőtteknek szóló előadásokat létrehozni, és ekkor nevet is váltottunk: 2018-tól lett Láthatáron Csoport a nevünk. Jelenleg a Vidor-díjas Én, te, mi című interaktív párkapcsolati komédiát és az Alice Miller életét feldolgozó testvértörténeti drámát, a Hagyaték című előadásunkat játsszuk. A megmentő és a nemrég bemutatott Mit ér, ha? című zenés női varieténk van még repertoáron. De mindig volt és lesz is gyerekelőadásunk. Most a Markó Róbert által rendezett Banyamosodával járjuk az országot.

rap: Mi szerint választod az előadások témáját?

FY: Amit a világban, a világból látok. Az emberi kapcsolatokból merítkezem, a társadalmi folyamatokból, azokból a gondolatokból, amelyeket ezek kapcsán fontosnak érzek megfogalmazni. A legtöbb darabunk saját fejlesztésű, kollaboratív, ritkán indulunk ki kész szövegkönyvből. Szerintem ez izgalmas, nagyon sajátos, meggyúrt szöveget és előadást eredményez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.