Idén ifjabb Vidnyánszky Attila a Hamlet és a Háború és béke című előadásokban nyújtott alakítását ismerték el a gyűrűvel. A színész idén lett a Vígszínház tagja.
A Ruttkai Éva (1927–1986) emlékére alapított díjat minden évben születésének évfordulója alkalmából, december utolsó hetében adják át annak a művésznek, aki az adott évben a társulat szerint a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta. A gyűrűt a Vígszínház bármely művésze megkaphatja, akár többször is.
Ifj. Vidnyánszky Attila 1993-ban született Beregszászon. 2010-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára, Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályába. Egyetemi gyakorlatát a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban töltötte. Az egyetemi évek alatt több rendezése is látható volt az Ódry Színpadon. 2014-ben megkapta a Gundel művészeti díjat, 2015-ben az egyetem elvégzése után a színikritikusok a legígéretesebb pályakezdőnek választották, 2016-ban Junior Prima díjas lett.
Az egyetem befejezése után dolgozott a Budaörsi Latinovits Színházban, ahol a Liliomfit vitte színre, majd a Gyulai Várszínházban megrendezte a III. Richárdot, amely később a Nemzeti Színház repertoárjára került, 2016-ban a Radnóti Színházban állította színpadra a Mihail Bulgakov műve alapján készült Iván, a rettenet című darabot. A Vígszínház társulatának 2017-ben lett tagja. Eddig Hamletként és a Háború és béke című produkcióban Napóleon Bonaparte szerepében láthatta a közönség. Rendezőként A félkegyelmű című előadást 2018 elején kezdi próbálni a társulattal a Pesti Színházban.
A fiatal művésszel készült korábbi interjúnkat elolvashatják itt:
„Eljött a mi időnk” – Ifj. Vidnyánszky Attila színész
Nem szeretne hőbörögni, de néha gyávának érzi magát, ha nem áll ki az apja mellett. Büszke rá, hogy játszott a Nemzeti Színházban, de esze ágában sem lenne odaszerződni. A színikritikusok idén őt választották a legígéretesebb pályakezdőnek, a Radnótiban rendezni is fog.
A Hamletről szóló kritikánkat pedig itt:
A Fiú története
A színházi adattárak majdnem száz magyar Hamlet-bemutatót jegyeznek. Ennek ellenére még soha nem játszotta a Vígszínház, a Nemzeti Színház(ak) pedig legalább két tucatszor. Mindez egy olyan korszakra mutat, amikor a színházak profilja Budapesten élesen különvált. A Víg dolga elsősorban a szórakoztatás volt, a Nemzetié a nevelés.
