Jordán Adél: „Már anyám hasában is tudtam, hogy valami nincs rendben odakint”

Hogy viszonyul Kolbász Viktorhoz? Büntetésben van-e a Katona? Hogyan érinti, ha a születési körülményeiről olvas a bulvárban? Lenyűgöző színházi melléklet a friss Narancsban!

Ma megjelent lapszámunkban Jordán Adéllel olvashatnak nagyinterjút a Narancs lenyűgöző színházi mellékletében. Az interjút Köves Gábor készítette.

A Katona József Színház nagyszerű színésznője beszél az Ascher Tamás Háromszékenben játszott szerepéről, a sorosozásról, a családjáról megjelent bulvársztorikról, a politikával szembeni tehetetlenségről, és arról is, védve van-e a színházi zaklatásoktól. Részletek az interjúból:

Magyar Narancs: Édesapja tavaly a Blikknek mesélte el, hogy tulajdonképpen ön egy családi veszekedésnek és egy félreértésnek köszönheti, hogy nem vetették el. Nem feszélyezi, hogy egy ilyen nagyon intim, családi történet kikerül a bulvárba?

 

Fotó: Németh

Jordán Adél: Na, az borzalmasan érintett. Bizonyos körülményeket anyukám révén tudtam erről a dologról, de nem pont így, ahogy ő most elmesélte. Nyilván pusztán büszkeségből mesélte ezt el, hogy lám, lám, mire vitte a lánya, szóval, hogy milyen jó, hogy ez a gyerek mégiscsak életben maradt. Nagyon szeretem az apukámat, tudom, hogy ebbe bele sem gondolt, nem haragszom rá. Bennem ez sejtszintű élményként él, már anyám hasában is tudtam, hogy valami nincs rendben odakint. Azóta is dolgozom ezen és még sok máson akár a pszichoterápia, akár a jóga segítségével. De nyugi, semmi vész.

(…)

MN: A színészi mellett van egy énekesnői karrierje is. Úgy emlékszem, a Népszabadság beszántásakor rendezett tiltakozó rendezvényen a Puszi együttessel énekelte nagy slágerüket, a Mit loptál ma, Kolbász Viktor?-t. Szép sikert arattak. Követi, hogy melyik nap épp mit lop Kolbász Viktor?

JA: Én úgy emlékszem, nem én énekeltem ezt a számot akkor, azon a tüntetésen. Voltak is vitáim emiatt a zenekarral. Ők imponálóan bátrak. Én nem vagyok véresszájú politizáló. Sokszor megy a rádió a kocsiban, van, hogy inkább átkapcsolok zenére, ha túl sok nekem a politika. Egy ponton túl rendkívül nyomaszt és frusztrál, amit hallok. A legtöbb esetben azt érzem, tehetetlen vagyok, nem szeretnék beleesni abba a hibába, hogy az épp aktuá­lis politikai abszurd miatt fogjam a fejemet. Elkezdtem keresni, hol lehetne tenni is valamit. Csatlakoztam egypár alapítványhoz, és a TASZ-nak sok esetben én vagyok a hangja – ennyi telik tőlem e téren. Nem politikai aktivista vagyok, csak egy színész, ha úgy tetszik, egy ismert ember, aki bizonyos témákban a hangját adja egy neki tetsző szervezetnek. És úgy néz ki, fogok dolgozni a Hintalovon – Gyermekjogi Alapítványnak is. És a Tilos Rádió szerkesztőivel is gondolkodunk valamifajta együttműködésen. Úgy érzem, ezek azok a helyek, ahol esetleg a színházon kívül tudok tenni valamit.

Jordán Adél mellett Micimackó és Alföldi Róbert, Pintér Béla és Carly Wijs is szerepel a ma megjelent Narancs gazdag színházi mellékletében:

• Interjúztunk Carly Wijs színész-íróval, akinek Mi és Ők című túszdrámáját szeptembertől a Jurányiban is láthatjuk. A darab azt az izgalmas kérdést feszegeti, hogyan lehet beszélni a gyerekeknek a terrorizmusról.
• 20 éves Pintér Béla színháza.
• Második drámakötete szeptember közepén jelenik meg – akárcsak az elsőről, ennek borítójáról is ő maga tekint le ránk, szerepben, jelmezben, a 80-as évek táncházmozgalmának tagjaként, hatalomkritikus hősként. Ilyen színészi és írói életmű nincs több a magyar palettán.
• Falak és függönyök, avagy mit láthatott a közönség 1968-ban 1968-ból a budapesti színpadokon.
• Belehallgattunk Alföldi Róbert Micimackójába.