A Fehér Ferenc táncművész-koreográfus rendezte előadást az idei Thealter fesztiválon láthatta a magyar közönség. Fehér itthon a kortárs tánc Kaspar Hausereként híresült el elsöprő ritmusú előadásainak sajátosan nyers mozgásnyelve miatt.
Három férfi táncol egy szűk térben, „lift helyzetben”, miközben paradox módon igyekszik nem kapcsolatba kerülni egymással, aztán mégis győz a fantázia. Attól, hogy random együtt utazik három ember pár emeletet, még nem kötelező az interakció, viszont a fapofa ellenére a gondolat vadul szárnyalhat, azt mindenki tudja, aki már volt hasonló helyzetben. Nem beszélve arról, hogy számos drámai és komikus alaphelyzet adódhat abból, ha például meghibásodik a felvonó, ha valaki rosszul lesz stb. Fehérnek erőssége a lecsupaszítás és a drámai sűrítés, úgy dolgozik, mint egy némafilmrendező. Ministruktúrákat épít, az elviselhetetlenségig fokozza a dinamikát és nem hagyja pihenni a nézőt, meg persze a színészeket sem, de legalább nem is megy túl azon a bűvös hatvan percen, amit ebből a tömény egyszerűségből ki lehet bírni.
Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila statikus helyzetből indul, unatkozva, mobilozva, aztán, mint a fiúk a házból a játszótéren, minden kedvenc akciófilmjük jeleneteit is eljátszva kitágítják a liftidőt. Majd visszatérnek a kiinduló pontra és kiszállás előtt ugyanolyan kifogástalanul és unalmasan felnőttek, mint amikor elkezdődött az előadás. De mi már tudjuk, mi van emögött.
Régi Zsinagóga, Szeged, augusztus 10.
