„Kijátszhatja magából a lelkét” – Meghalt Pap Vera színész

  • narancs.hu
  • 2015. április 9.

Színház

59 évesen, méltósággal és türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt Pap Vera, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, aki korábban úgy nyilatkozott nekünk: azt kapta a pályájától, amit várt.

A Vígszínház közleménye felidézi, hogy gyerekkorában bohóc akart lenni. Édesapja elvitte a cirkuszba, ahol lenyűgözte a bohóc száma: „Mert megnevettetett, ugyanakkor azt is éreztem, hogy összefacsarodik a szívem. Arra gondoltam, milyen nagy ajándék lehet egy ember számára, ha ezt csinálhatja egész életében.”

Betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott: „Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam.” Még 2014 őszén is játszotta a Mikve főszerepét, és próbált a Fátyol nélkül című előadásban, amelynek októberben volt a bemutatója. Megrendítő alakítását megkönnyezték a nézők és a kollégák is.

Pap Verát a Vígszínház saját halottjának tekinti – áll a közleményben.

Vígszínházi öltözőjében

Vígszínházi öltözőjében

Fotó: MTI

A Magyar Narancs 2006-ban interjúzott vele, amikor Incze Ágnes Randevú című filmjében szerepelt. Ennek a beszélgetésnek egy részletét közöljük.

Magyar Narancs: A főiskola óta a Vígszínház tagja, a „vígszínházi színész" külön kategória.

Pap Vera: Csak találgatjuk, hogy pontosan mit is jelenthet, de természetes, hogy hallottam már róla. Büszkén vállaljuk, hogy „vígszínházi színészek” vagyunk. Valamikor nagyon nagy rang volt ez. Ha egy játékstílusra értik, azt mondom, hogy én bármelyik színházba el tudok menni innen – a társulatunk a három színházunkban 1200, 600 és 80 ember előtt is képes játszani. Láttunk már olyat, hogy más színházból ide jöttek vendégszerepelni – nem egy vagy két példa volt erre az évek során –, és megdermedtek a kollégák, nem tudták bejátszani a teret. Gyakorlat, technika kell ahhoz, hogy az ember ne úgy mutogasson a színpadon, mint egy közlekedési rendőr – hiszen a kakasülőről már nagyon kevés látszik belőle –, de azért mégis átmenjen a lélek. Annak, aki ezt pejoratívan érti, üzenem, próbálja ki saját maga.

MN: Azt kapta a pályától, amit várt?

PV: Magától a színészettől igen. Hogy miért lettem színész? Gyerekként még voltak rendezői ambícióim – irányító-vezető szerepet töltöttem be az óvodában, én döntöttem el, hogy a homokozóba menjünk-e, vagy a babaházba. Aztán ezt szép lassan kinőttem – ehhez persze tudni kell, hogy Kőbányán, ahol laktunk, nagyon hosszan voltam óvodás, apukámnak ugyanis sokat kellett dolgoznia, mert egyéves koromban meghalt a mamám...

MN: ...a Randevú is egy halott anya és egy gyermek találkozásáról szól.

PV: Az ember attól színész, hogy keresi azokat a lehetőségeket, amikor kijátszhatja magából a lelkét.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.