POSZT-botrány: Vidnyánszkyék mellébeszélnek, a Kritikus Céh kilép

  • - urfi -
  • 2015. április 9.

Színház

A Színházi Kritikusok Céhe kilép a Magyar Színházi Társaságból. Közben elértük Vidnyánszky szervezetét és a Csáki Judit helyére lépő zsűritagot is.

Tegnap nyílt levelet tettek közzé színikritikusok, miután a POSZT nem fogadta el a Színházi Kritikusok Céhe által jelölt zsűritagot, Csáki Juditot. Az aláírók bojkottálják a POSZT-ot. A felhíváshoz – amelyet mások mellett a Magyar Narancs kritikusai kezdeményeztek – azóta bárki csatlakozhat a Revizor oldalán.

2012 februárjától megváltozottt a Pécsi Országos Színházi Találkozó tulajdonosi szerkezete: a kétharmados többségű Pécs városa mellett az egyharmados részen egyenlő arányban osztozik a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Ez is része volt a Vidnyánszky Attila által meghirdetett „területfoglalásnak”. A jobboldali színházpolitika fura ura először – 2008-ban – életre hívta a politikailag megbízható, főleg vidéki színigazgatókból álló Teátrumi Társaságot, hogy ellensúlyozza a régóta létező, korábban praktikusan szinte az egész szakmát képviselő Magyar Színházi Társaságot. A Fidesz választási győzelme után a Teátrumi Társaság szárnyakat kapott, a területfoglalás pedig nem csak újabb és újabb színházakat ért el, hanem a kaposvári színházi képzést is. Ezt korábban Csáki Judit vezette, de az egyetem odaácsolta a Színházi Tanszék fölé a Színházi Intézetet, amelynek élére – a szintén pályázó Csákival szemben – Vidnyánszky Attilát nevezte ki a rektor. A folyamat lényegét Vidnyánszky külön is összefoglalta Csákinak: „Eddig ti mondtátok meg a tutit, mostantól én mondom meg, területfoglalás zajlik.” Csákit gyors úton ki is dobták, aki ezért beperelte az egyetemet.

Vidnyánszky valami díjátadón

Vidnyánszky valami díjátadón

Fotó: MTI

Ebben a kontextusban is érdemes szemlélni, ami a POSZT zsűrijének kiválasztásakor történt. A Magyar Színházi Társaság tegnap azt írta lapunknak, hogy amióta a Teátrumi Társaság betette népnemzeti jobb lábát a POSZT-ra, a zsűri összeállításánál velük is egyeztetniük kell. „Mi továbbra is felkértük a szakmai szervezeteket, hogy jelöljenek zsűritagot, hozzátéve, hogy a jelölés még nem jelent biztos tagságot. Sajnos azóta egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy teljesen elfogadták volna a szakmai szervezetek javaslatait, minden esetben kompromisszumot kellett kötnünk – nagyjából fele-fele arányban kerültek be a szakmai szervezetek, illetve a Teátrumi Társaság által javasolt szakemberek. A Kritikus Céh eddig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy javaslataikat a másik színházi szervezet is elfogadta. Az idén ez nem így történt.”

Ezek szerint tehát Vidnyánszkyék túrták volna ki Csákit. Ma délelőtt azonban a Teátrumi Társaság is válaszolt a Narancsnak, bár nem mondhatnánk, hogy elárasztottak az információkkal. Tőlük is azt tudakoltuk, hogy mi alapján döntöttek, milyen szempontoknak nem felel meg Csáki Judit, és nem érzik-e úgy, hogy ezzel sérül a POSZT szakmai integritása?

Erre a Vidnyánszky elnökölte szervezet ennyit felelt: „A POSZT zsűrijét a fesztivál két szakmai tulajdonosa, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság kéri fel. Ahogy a korábbi években, ebben az évben is egyetértésben tette ezt meg, ahogy a válogatók személyeiben is mindig megegyezett. Biztosak vagyunk abban, hogy a zsűri ezúttal is kiváló munkát fog végezni. A POSZT tulajdonosain nincs és nem is volt semmiféle, így politikai nyomás sem.”

A Színházi Kritikusok Céhe ma délután közleményt adott ki, amiből szintén az derül ki, hogy nemcsak Vidnyánszkyék, hanem a Magyar Színházi Társaság is felelős a kialakult helyzetért. Utóbbi szervezetet egyébként az a Csizmadia Tibor vezeti, aki az egyik első áldozata volt Vidnyánszkyék területfoglalásának: az addig kiugróan sikeres egri színház éléről kellett távoznia, mert azt odaadták a remény színházát hirdető fideszes kádernek.

A Színházi Kritikusok Céhének elnöksége – Herczog Noémi, Jászay Tamás, Tompa Andrea – ezt írja: „A Színházi Kritikusok Céhe elfogadhatatlannak tartja, hogy miután a Pécsi Országos Színházi Találkozó eddigi gyakorlata szerint zsűritagnak jelölte egyik tagját, akit a Magyar Teátrumi Társaság nem fogadott el, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) a kritikuscéh delegáltja mellett nem állt ki, valamint a céh vezetőségének megkérdezése nélkül beleegyezett más kritikus meghívásába. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy az MSZT képtelen tagjai érdekeinek képviseletére, ezért a Színházi Kritikusok Céhe ezennel kilép a Magyar Színházi Társaságból.”

De vannak, akik nem értik ezt az egész felháborodást. A Mandiner nagyokat mondó publicistája kultúrhisztinek nevezte az egészet, és egyben utalt rá, hogy Csáki helyett Zsigmond Andrea színikritikust kérték fel zsűritagnak. Megkerestük a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanársegédjét, aki tegnap este még nem akart hosszabban nyilatkozni, mert meg akarta várni, hogy a Magyar Teátrumi Társaság mivel indokolja Csáki elutasítását. Annyit elárult: azzal keresték meg, hogy a két tulajdonos szervezet közösen kéri fel mint a POSZT zsűrijének egyetlen határon túli tagját, és erre valóban igent mondott. Hozzátette: „Nem értem, miért csodálkoznak, hogy Csákit nem fogadta el az egyik szervezet, azt hiszem, köztudomású, hogy nincs túl jó viszony közöttük.”

Látják? Nincs itt semmi látnivaló.

 

(A cikk megírásában közreműködött Czenkli Dorka.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.