Drámai naiva – Pap Vera (1956–2015)

Színház

„Méltósággal és türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt” – szól a Vígszínház gyászközleménye: Pap Vera holtáig megőrizte színészegyéniségének legjellemzőbb vonásait.

Vígszínházi színész – amikor Pap Vera a hetvenes évek végén a Víghez szerződött, még határozott körvonalakkal rendelkezett az a szerep és rang, amelyet a Szent István körúti társulathoz való tartozás a színházi társadalomban kijelölt az ott honos művészek számára. Várkonyi Zoltán halálának évében még ott játszott Páger Antal, Bilicsi Tivadar és Pethes Sándor, még élt Bulla Elma meg a nyugdíjazásáért megneheztelő Sulyok Mária – így együtt: a polgári színjátszás édenkertjének „késő sugára”. Nagy és csodás korszerűtlenségük után a náluknál két-két és fél nemzedékkel ifjabb színészcsapatra várt a feladat, hogy az egykorú jelenre jobban emlékeztető, karcosabb és küzdelmesebb színpadi létezéssel töltsék meg a Víg és a Pesti Színház színpadát.

Hegedűs a háztetőn (2010)

Hegedűs a háztetőn (2010)

Fotó: MTI

Ennek a stílusváltásnak egyik legfontosabb és valóban emblematikus színészegyénisége volt Pap Vera. Pedig a társalgási modort, a könnyed vígjátéki tónust perfekt módon tudta ő is: ezt bájos-cserfes Irmája (Molnár: Az üvegcipő) vagy Györgyikéje (Szomory: Györgyike drága gyermek) éppúgy bizonyította, mint az Illatszertár máig klasszikus tévéjáték-változata a nyolcvanas évek közepéről. Csakhogy Pap Vera örök gyereklányarca, flegmát és fájdalmat egyként mesterien jelző tekintete, fölsistergő indulata meg panaszosan elnyújtott magánhangzói döntően másfajta emberi tapasztalatokkal és másfajta színpadi szerepekkel vágtak tökéletesen egybe: küzdő, a reménytelenséggel szembesülő nőalakokkal, anyákkal, vénasszonyokkal és takarítónőkkel, távol a könnyed stilizálás alacsony tétű játékaitól. A kedves-ábrándos naivakülső mögött ugyanis nemcsak egy bohóc önfeledt temperamentuma, de egy tragika teljes érzelmi gazdagsága rejlett. Illetve dehogy is rejlett: láthatta mindenki, akinek csak szeme volt rá!

Hogy milyen újfajta történelmi tapasztalatokat, és általuk milyen emberi-női tapasztalatokat jelenített meg létezésével Pap Vera, azt persze filmek is megörökítették számunkra. Többszörösen díjnyertes főszereplése Gábor Pál 1979-es filmjében, az Angi Verában rögvest a pályája elején zsigeri hitelű alaknak mutatta: egy fölemelkedésre és őszinteségre vágyó nő lelki megnyomorodásával, a Rákosi-korszak gyilkosan nyomasztó közegében. S más regiszterben, de éppily korjellemző alakítást nyújtott Tímár Péter 1992-es Csapd le csacsi! című szatírájában is: cekkert cipelő farmeros magyar asszonyka a nyolcvanas évek végi zavarosban. Lásd még: „Baszd meg, Géza, a láncodat!”

Az ember tragédiája (2002)

Az ember tragédiája (2002)

Fotó: MTI

Az M3 alig pár hete ismételte Örkény István Rózsakiállításának előadását a Pesti Színházból, 1991-ből. A filmes forgatócsoport színe előtt haldokló rákbeteg asszonyt Pap Vera egy elveszett kisgyerek riadtságával játszotta, s közben arcára rajzolódott az az ezeréves bánat is, amely annyi más szerepében is kiült vonásaira. Megrendítő színészarc volt a Pap Veráé: többet tudott az életről, és többet tudott a halálról, mint mi, nézők.

Egy naiva, aki mindent tudott.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.