Kiállítás

Kortársunk Csehov

Színház

Művei igen hamar eljutottak a magyar színpadokra, és a kezdeti nem túl sikeres előadások ellenére generációk sora vitte és viszi színre Csehov drámáit: minden év Csehov-év. Csehovot és műveit aligha kell ki­emelni az irodalomtörténeti értelmezések zárványából ahhoz, hogy az életmű színházi legyen, hisz’ kis túlzással mindig is az volt. A Bajor Gizi Színészmúzeumban nyílt kiállítás indirekt módon mégiscsak erre tesz kísérletet, amellett, hogy igyekszik a 20. század fontos, esetleg emblematikus magyarországi előadásairól némi információt közzétenni. Nem túl eredeti módon azt emeli ki a színházi múzeum, hogy lám, hányféleképpen lehet értelmezni egy-egy színdarabot, és miféle rendezői elképzelések léteznek. Mindezt lényegében anélkül, hogy rendezői életműveket vagy színházi korszakokat ismertetnének, bár kétségkívül bizonyos keretek között kísérletet tesznek rá, ha nem is sikerrel. A tárlat, megidézve egy-egy színháztörténeti jelentőségű produkciót, kulisszatitkokkal, mint a jelmez vagy díszletterv, interjúrészletekkel, korabeli kritikákkal informál. Ez működik is, Gellért Endre Nemzeti Színházban színre vitt Ványa bácsijáról vagy Székely Gábor és Zsámbéki Gábor rendezéseiről, meg például Ascher Tamás katonás Három nővéréről van mit mesélni. Annak ellenére viszont, hogy kortárs csehovi interpretációkról kellene szólnia a tárlatnak, az intézeti séma szerint a régi idők nagyjait és előadásait emelik ki, míg a jelenkori művészeket és alkotásaikat épphogy csak megemlítik. Így Ádám Ottóról messze több szó esik, mint Vidnyánszky Attiláról, Schilling Árpádról vagy Jeles Andrásról, hogy másokat ne is említsünk. Erősen torzítanak a hangsúlyok. És bár némiképp kárpótolnak a korabeli képek, valamint a teljes előadás-felvételek, a videók épp nem úgy vannak közzétéve, hogy azokat bárki is végignézhesse. Az egész kiállítás valahogy nem igazán segíti a befogadást.

Bajor Gizi Színészmúzeum, nyitva: november 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.