Kútvölgyi Erzsébet: Marton László még élne, ha nincs a botrány

  • narancs.hu
  • 2023. október 7.

Színház

A színésznő egy interjúban mondta ízléstelennek, hogy ilyen formában került nyilvánosságra a rendező botránya.

Veiszer Alinda műsorának vendége volt a héten Kútvölgyi Erzsébet Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki egészen sarkos véleményt fogalmazott meg Marton Lászlóról, illetve a vele kapcsolatos zaklatási botrányról – szemlézte a Telex.

Kútvölgyi szerint Marton László még élne, ha 2017-ben nem robban ki a hozzá fűződő botrány.

Egy ennél is megosztóbb téma is előkerült: a Vígszínház elmúlt években kitört botrányai. Kútvölgyi kijelentette, hogy Marton László szerinte ma is élne, ha nem robbant volna ki 2017-ben a hozzá köthető szexuális zaklatási ügy. A színésznő azt is hozzátette, hogy szakmailag óriási a különbség Marton és Sárosdi Lilla között, 20-25 év távlatából pedig nem volt ízléses a színház főrendezőjének megvádolása, ráadásul nem érti, egyáltalán miért tette ezt Sárosdi. Veiszer erre felvetette, hogy azért, mert egyszer el kell mondani, és következménye csak akkor lesz, ha ez nyilvánosan történik. Kútvölgyi így reagált:

„Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát. Ránéznék, és azt mondom, hogy komolyan gondolod? De ha nagyon jól esik, megfogom. De most ezt halál komolyan kérdezem tőled, mekkora bűn?” 

– tette fel a kérdést.

Azt elismerte Kútvölgyi, hogy nem ízléses, de szerinte az sem, ha ő 25 évvel később bevádolja az operatőrt, majd újra kiemelte, hogy Marton László még élhetne, és még ha úgy is vesszük, hogy az eset megtörtént, akkor sem volna szabad "ilyen megalázó módon nyilvánosságra hozni".

Sárosdi Lilla öt éve állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy Marton egy autóban elővette neki a péniszét. Az ügy akkor óriási botrányt kavart, több színházi ember neve is előkerült, és mostanra alapvetően változtatta meg a színházi világban uralkodó szabályokat is.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.