ZSINÓRPADLÁS - A művészet és a kultúra nyilvános-privát terei

„Jobb egy védett zugban”

Színház

A második nyilvánosság alternatív játszóhelyeinek világa ma már a szélesebb közönség számára is elérhető. Bár profitra szinte lehetetlen szert tenni, egyre többen érzik úgy, hogy még mindig nagy szükség van a lakásszínházakra és a polgári szalonokra.

A lakásszínházi kezdeményezések földalatti jellegének mítosza még mindig él. A második nyilvánosság művészeti törekvései, például Halász Péter Dohány utcai lakáselőadásai az elmúlt ötven év újabb kísérleti projektjeire és a fősodorbeli kultúrájára is nagy hatással voltak (erről bővebben lásd: Zoknik a kisszobában – nagy lakásszínház-kalauz, Magyar Narancs, 2019. március 31.). Ám az alternatív játszóhelyek, így a lakásszínházak is megnyíltak mindenki előtt, s a kultúra privát terei egyre sokszínűbbé váltak. A színházi előadásoknak és performance-oknak otthont adó helyszínek ma már egyéb programokat, beszélgetéseket és szalonesteket is befogadnak, gyakran más művészeti ágaknak, például a képzőművészetnek is teret biztosítanak, miközben az élmény vitathatatlan exkluzivitása mellett a társadalom marginalizált csoportjainak bemutatásáról, bemutatkozási lehetőségéről sem feledkeznek meg.

A szabadság szigetei

A programkínálat sokszínűségére és a tér adta lehetőségek krea­tív kihasználására jó példa a KuglerArt Szalon, amely a szórakoztatás mellett az érzékenyítésre is nagy hangsúlyt fektet. A Sütő utcai lakás, Kőszegi Edit otthona kezdetben galériaként működött, és mivel az egyre gyakrabban rendezett előadások, illetve szalon­estek mellett továbbra is megmaradt a lakás ezen funkciója, a falakon alig találni üres helyet, padlótól a plafonig sorakoznak a cigány festészet remekművei. Érdemes körülnézni a magasabban elhelyezett alkotások között is, mivel éppen azok vezetik a tekintetet a nagyszoba plafonjának egyik sarka felé, ahol a KuglerArt történetének fontos darabja található. A díszes fa plafonrészlet a szalonnal együtt költözött a Sütő utcába, a korábbi, Szent István téri házból, amelyben Kőszegi Editék annak idején egy egész kulturális központot működtettek, és még a lépcsőházban is voltak kiállítások.

A Szent István téren hivatalosan 2011-től működött a galéria. „Ott elsősorban szalonestek voltak, és csak egyetlen színjátszó csoportunk volt. Ennek a csoportnak volt a tagja Fátyol Kamilla, aki a költözés után felvetette, hogy meghívna másokat is. Beszervezett egy-két csapatot, aztán egyszer csak már nem is kellett szervezni, mert egymás után jöttek a jelentkezők” – idézte fel a lakásszínházi működés indulását a Narancsnak Kőszegi Edit. Ugyancsak fordulópontnak bizonyult a Kugler­Art számára, amikor Hajdu Szabolcs lakásvetítéseken más helyszínek mellett itt is bemutatta Ernelláék Farkaséknál című filmjét. „A vetítés után Hajdu Szabolcs kiállt és azt mondta, ő itt többet nem vetít, ő itt játszani fog. Végül három előadását hozta ide, attól kezdve pedig nagyon gyorsan híre ment, hogy lehet itt játszani.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.