Van abban valami a mai időkre, a kultúra szerepére jellemző, hogy a Magyar Színházak 28. Kisvárdai Fesztiváljának műsorfüzetében előbb szerepel Viola Szandra Versmasszázs elnevezésű programja, mint Csehov neve, sőt Tompa Gábor kolozsvári színigazgató díszvendégségének híre is csak szerényen húzódik meg a masszázsprogram alatt.
Annyi élete van az embernek, ahány figurával találkozik – vallja. Politikai karrierjéről, igazgatói terveiről, színészi alkatáról és az értelmiség felelősségéről is kérdeztük.
Pár éve egy magyar pszichoanalitikus-konferencián hangzott el a javaslat, hogy az állami megemlékezések és ünnepségek koncepciójának elkészítését pszichológusokra kellene bízni.
Jubileumot ünnepel: hatvanöt éve áll a színpadon. Folyamatosan játszik, az országot és a külföldet járja önálló estjeivel. A művészi tehetséget családi örökségnek tekinti: ősanyja volt Géczy Julianna, a lőcsei fehér asszony, nagyanyja Spitzer Matild operaénekes, anyja Géczy Fazekas Klára zongoraművész…
A TESZT a térség egyik legizgalmasabb független színházi szemléje, szenvedélybeteg, visszatérő közönséggel. Az eddigi legbátrabb válogatást láthatta a néző, aki egyben az előadások témája is lett.
Ahhoz képest, hogy ezt a művet Kazinczy Ferenc fordította, a 19. század közepe óta nem került színre. Érdekes volna tudni, mit jelentett akkor, 1853-ban, egy kényes történelmi pillanatban ez a hatalomról szóló német darab a Nemzeti Színházban, ha ez még egyáltalán valahonnan rekonstruálható.
A TÁP Színházról azt lehetett olvasni idén a (belpolitikai) sajtóban, hogy többen panaszt tettek az Országgyűlés kulturális bizottsága elnökénél, Dúró Dóránál, amikor a csapat a Vígszínház 120. születésnapján a nemzeti himnuszt jó szokásához híven áthangszerelve – ezúttal breakesen – adta elő.
Ötszáz „hátrányos és szerencsésebb helyzetű” gyerekkel egészül ki Fischer Iván együttese a jövő pénteki TérTáncKoncerten. Megnéztük, hogyan tanulnak Stravinskyra táncolni.