Színház

Mickey Mouse Halott

  • Sisso
  • 2016. augusztus 7.

Színház

A Mickey Mouse Halott című színházi tripet – ahogy az alkotó és előadó libereci PlamOFFka társulat definiálja – az első Y.EAST cseh–magyar színházi és zenei fesztiválon láthatta a magyar közönség. A kortárs cseh színházi élet érdekes zuga ez a négyfős színház, az előadást Karolína Baranová, Barbora Kubátová, Tomáš Váhala és a társulatvezető Tomáš Dianiška írta, rendezte és játssza. Négy fiatal hallucinációktól kísért hétköznapjai sejlenek fel a besötétített, szürreálisan világított térben, mintha egy álmatlan, tudatmódosult éjszaka agyszüleménye volna az egész. Martin Loučka könnyen átalakítható, egyszerű díszletei is azt a szorongást táplálják a nézőben, mennyire törékeny a racionalitás. „Az álmok határtalanok, mint az EU” – mondja az egyik szereplő, mire két szólamban csendül fel a nevetés: először a cseh közönség, majd az egyenetlen falról a feliratot leolvasó hazai brigád. Így hullámzik végig a hangulat, barátkozunk a leleményes cseh szlenggel, amely mégiscsak egy globális szubkultúrát ír le, mindannyiunknak ismerős.

Őrült és terhelt, ami a színpadon zajlik, ám a letisztult és jól irányított játéknak köszönhetően ki tudjuk bogozni a szekvenciákból az összefüggéseket. Az otthonról megszökött egyetemista, a véreb, a punk meg a tetoválólány története többféleképpen összerakható. Lehetnek ők egy család, akik vacsora előtt azért könyörögnek, hogy legyen csak minden hallucináció. Lehetnek céltalan, kiábrándult, véletlenül egymás mellé verődött fiatalok, többszörösen visszajátszott történetekkel, amelyekből hol egy vidám udvarlási sztori kerekedik ki, hol egy drámai megcsalástörténet.
Matěj Ošanec, avagy DJ Dysko és a szereplők MP3 lejátszóiról játszott zenék olyan hatást keltenek, mintha egy nyomasztó és végeérhetetlen parti volna az egész világ, amelyből csak mentővel lehet hazatérni. Becsavarodva, véresen.

Zsámbéki Színházi Bázis, július 1.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.