Gyerekeket táncoltat a BFZ

Látványos helyzetű

Színház

Ötszáz „hátrányos és szerencsésebb helyzetű” gyerekkel egészül ki Fischer Iván együttese a jövő pénteki TérTáncKoncerten. Megnéztük, hogyan tanulnak Stravinskyra táncolni.

Többévnyi kihagyás után 2015-ben tért vissza a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a Hősök terére, ahol 1993-tól rendszeresen tartott tömegeket vonzó, ingyenes kon­certeket. Az idei tehát már a második ilyen „nagy toleranciaünnep”, amelyre 22 különböző iskolából 500 nehéz és valamivel szerencsésebb sorsú fiatal érkezik. Magyarország egymástól távol eső helyein – 9 megye 18 településén – január óta készülnek arra, hogy a szorgalmasan megtanult koreográfiát közösen mutassák be. Budapest mellett Apátfalva, Berettyóújfalu, Bogád, Bükkösd, Edelény, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Kisvárda, Miskolc, Ózd, Pécs, Piliscsaba, Szécsény, Téglás, Tiszaszalka és Zsámbék iskolái küldtek gyerekeket, akik először helyben gyakorolták a koreográfiát, majd áprilisban kiléptek saját közegükből, és regionális próbákon tökéletesíthették tánctudásukat Vári Bertalan táncos-koreográfus vezetésével.

Zsámbékon bepillantást nyerhettünk a formálódó közösség munkájába, ahol kicsik és nagyok nemcsak szorgalmasan memorizálták és gyakorolták az elemeket, de – bár kicsit feszengve – egymással is megismerkedtek. Ebben segített Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) ügyvezető igazgatójának körjátéka. Az önkéntességgel, fiatalok demokratikus készségfejlesztésével foglalkozó szervezet nem csak ezeken a próbákon vesz részt. „Miközben a 10–16 éves, többségi vagy kisebbségi társadalomhoz tartozó gyerekek együtt, kreatívan létrehoznak valamit a koncertre, mi a kölcsönös érzékenyítés és a helyi felnőttek képzése révén arra törekszünk, hogy erősödjenek a közösségek, és lássák az emberek, hogy van értelme közösen ezt vagy azt csinálni” – mondta el lapunknak Galambos Rita.

„Tavaly is voltunk, és nagyon tetszett, ezért újra akartunk jelentkezni” – mesélte három tízévesforma lány, Anna, Klaudia és Réka. „Azért tetszett, mert egy olyan különleges helyen lehettünk, mint a Hősök tere, meg azért is, mert szeretek táncolni, járok néptáncolni, és ez is nagyon megtetszett, mert bár nem ugyanaz a műfaj, ez is tánc” – lelkendezett egyikük. „Nehéz erre a zenére táncolni, mert nagyon meg kell találni az ütemét, de nagyon szép” – teszi hozzá a barátnője.

Nincs könnyű dolga az 500 gyereknek, a Fischer Iván által választott Stravinsky-mű, a Kártyajáték ugyanis más, mint amit megszoktak. „Nehézség, hogy a gyerekeknek lényegében folyamatosan számolniuk kell a sokszor szokatlan ütemváltások miatt, mert van 7 lépés, aztán szünet, de utána már csak 4 lépés van, viszont bal lábbal kell kezdeni, hogy kijöjjön” – érzékeltette Vári Bertalan az ifjú táncosok szorult helyzetét. „Ez egy eklektikus történet lesz. Nem könnyű zene Stravinsky Kártyajátéka, hogy őszinte legyek, nekem se, nemhogy a gyerekeknek. Mivel van, aki képzettebb, és van, aki egyáltalán nem foglalkozott ezelőtt tánccal, igyekeztem olyan koreográfiát kitalálni, amit mindenki meg tud csinálni, de közben látványos és izgalmas is egyszerre.”

„A zene olyan esély lehetne köztünk, amivel az elkövetkező 20 évben nagy áttörést lehetne elérni a multikulturalizmus elfogadásában – fogalmazott Bogdán László, Cserdi polgármestere, a 2016-os TérTáncKoncert egyik nagykövete. – Nem hiszem, hanem tudom, hogy a közös élmény minden pillanata építi az embert.”

A TérTáncKoncert június 3-án 18 órakor kezdődik a Hősök terén.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.