Gyerekeket táncoltat a BFZ

Látványos helyzetű

Színház

Ötszáz „hátrányos és szerencsésebb helyzetű” gyerekkel egészül ki Fischer Iván együttese a jövő pénteki TérTáncKoncerten. Megnéztük, hogyan tanulnak Stravinskyra táncolni.

Többévnyi kihagyás után 2015-ben tért vissza a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a Hősök terére, ahol 1993-tól rendszeresen tartott tömegeket vonzó, ingyenes kon­certeket. Az idei tehát már a második ilyen „nagy toleranciaünnep”, amelyre 22 különböző iskolából 500 nehéz és valamivel szerencsésebb sorsú fiatal érkezik. Magyarország egymástól távol eső helyein – 9 megye 18 településén – január óta készülnek arra, hogy a szorgalmasan megtanult koreográfiát közösen mutassák be. Budapest mellett Apátfalva, Berettyóújfalu, Bogád, Bükkösd, Edelény, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Kisvárda, Miskolc, Ózd, Pécs, Piliscsaba, Szécsény, Téglás, Tiszaszalka és Zsámbék iskolái küldtek gyerekeket, akik először helyben gyakorolták a koreográfiát, majd áprilisban kiléptek saját közegükből, és regionális próbákon tökéletesíthették tánctudásukat Vári Bertalan táncos-koreográfus vezetésével.

Zsámbékon bepillantást nyerhettünk a formálódó közösség munkájába, ahol kicsik és nagyok nemcsak szorgalmasan memorizálták és gyakorolták az elemeket, de – bár kicsit feszengve – egymással is megismerkedtek. Ebben segített Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) ügyvezető igazgatójának körjátéka. Az önkéntességgel, fiatalok demokratikus készségfejlesztésével foglalkozó szervezet nem csak ezeken a próbákon vesz részt. „Miközben a 10–16 éves, többségi vagy kisebbségi társadalomhoz tartozó gyerekek együtt, kreatívan létrehoznak valamit a koncertre, mi a kölcsönös érzékenyítés és a helyi felnőttek képzése révén arra törekszünk, hogy erősödjenek a közösségek, és lássák az emberek, hogy van értelme közösen ezt vagy azt csinálni” – mondta el lapunknak Galambos Rita.

„Tavaly is voltunk, és nagyon tetszett, ezért újra akartunk jelentkezni” – mesélte három tízévesforma lány, Anna, Klaudia és Réka. „Azért tetszett, mert egy olyan különleges helyen lehettünk, mint a Hősök tere, meg azért is, mert szeretek táncolni, járok néptáncolni, és ez is nagyon megtetszett, mert bár nem ugyanaz a műfaj, ez is tánc” – lelkendezett egyikük. „Nehéz erre a zenére táncolni, mert nagyon meg kell találni az ütemét, de nagyon szép” – teszi hozzá a barátnője.

Nincs könnyű dolga az 500 gyereknek, a Fischer Iván által választott Stravinsky-mű, a Kártyajáték ugyanis más, mint amit megszoktak. „Nehézség, hogy a gyerekeknek lényegében folyamatosan számolniuk kell a sokszor szokatlan ütemváltások miatt, mert van 7 lépés, aztán szünet, de utána már csak 4 lépés van, viszont bal lábbal kell kezdeni, hogy kijöjjön” – érzékeltette Vári Bertalan az ifjú táncosok szorult helyzetét. „Ez egy eklektikus történet lesz. Nem könnyű zene Stravinsky Kártyajátéka, hogy őszinte legyek, nekem se, nemhogy a gyerekeknek. Mivel van, aki képzettebb, és van, aki egyáltalán nem foglalkozott ezelőtt tánccal, igyekeztem olyan koreográfiát kitalálni, amit mindenki meg tud csinálni, de közben látványos és izgalmas is egyszerre.”

„A zene olyan esély lehetne köztünk, amivel az elkövetkező 20 évben nagy áttörést lehetne elérni a multikulturalizmus elfogadásában – fogalmazott Bogdán László, Cserdi polgármestere, a 2016-os TérTáncKoncert egyik nagykövete. – Nem hiszem, hanem tudom, hogy a közös élmény minden pillanata építi az embert.”

A TérTáncKoncert június 3-án 18 órakor kezdődik a Hősök terén.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.