Megkérdeztük az Újszínházat, mit tudnak a saját közönségükről – nem akármilyen választ kaptunk

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 24.

Színház

Dörner György tragikomikus igazgatói működését értékeljük az új Narancsban.

Hamarosan kinevezik az Újszínház új igazgatóját. Dörner György is pályázik, de komoly esély van rá, hogy mást választ a főváros. A holnap megjelenő Narancsban olvasható cikkében Pálos Máté szedett össze rengeteg érdekes információt Dörner György elmúlt öt évéről. Ebből azt a részletet ajánljuk, ahol a közönség összetételéről próbált adatokat gyűjteni.

Forever alone

Forever alone

Fotó: MTI

A színház által közölt adatokat mindazonáltal érdemes szkeptikusan kezelni. Ezt tanultuk meg, amikor arról érdeklődtünk, hogy az Újszínház készített-e felmérést arról, kik járnak az előadásaikra, a közönségük milyen korú, végzettségű, a főváros mely kerületeiből érkeznek, mit szeretnek a legjobban az Újszínházban. „Több felmérés készült. A bázisközönség a negyven fölötti korosztályba esik, főleg a budai oldalon laknak, diplomások” – érkezett a válasz, amihez a színház munkatársa hozzátette, hogy a felmérések „saját csatornáikon, rendszerükön keresztül” készültek. Amikor arról érdeklődtünk, hogy a felmérések pontosan mikor készültek, illetve bővebb összefoglalót kértünk az eredményekről, a következő meglepő választ kaptuk: „a felmérés nem volt reprezentatív, így nem kívánok erről megosztani semmilyen összefoglalót. A felmérések egy-egy Facebook- vagy honlapos játék, szavazás alapján készültek. Azt, hogy honnan vásárolnak jegyet, a jegyértékesítő rendszerünkben tudjuk nyomon követni.” Más témában sem jártunk nagyobb sikerrel. A marketingköltésekre vonatkozó kérdésünk után az Újszínház a honlapon megtalálható éves jelentéshez irányított tovább. Amikor arról érdeklődtünk, hogy a szóban forgó jelentésből miért hiányzik két oldal, éppen az, ahol az évad fő adatainak összefoglalása következne, már semmiféle választ nem kaptunk.

A cikkbe került még némi verekedés, buzizás, Bogár-show és keresztény fesztivál – keressék a friss lapszámban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.