Újságíróként, műsorvezetőként és tévészínészként ismerte meg Portugália, majd létrehozta saját produkciós irodáját, a nemzetközileg is jegyzett Mundo Perfeitót, amelynek működését tavaly függesztette fel, amikor átvette a lisszaboni Nemzeti Színház irányítását. Még nincs 40 éves Tiago Rodrigues, aki egyedül, közvetlen mosollyal lép fel a Wiener Festwochen színpadára.
Korábban két rendezését láttam, és azok alapján szeret látványos, hatásvadász alapötletekre építeni, miközben elsősorban a színház és a valóság határai érdeklik. A Hotel Lutécia az egyik ismert lisszaboni színházépület fölötti szálloda erkélyein zajlott, amit a nézők az utca túloldaláról, távcsővel és fülhallgatóval követtek; míg a Bela Adormecidában 60 év feletti táncosok, színészek és zenészek személyes történeteit felhasználva mesélte újra a Csipkerózsika-történetet.
A By Heart, ez a hároméves, de máig mindenfelé turnézó produkció a kívülről megtanult szövegről szól, amelyet az angol és a portugál nyelvben is szívből tud az ember, nem fejből. Tíz önként jelentkező néző ül a színpadon, akik az előadás alatt megtanulnak egy szonettet: az első négy sort közösen, a többit viszont egyesével, külön – vagyis csak akkor hangozhat fel a vers, ha mindenki megjegyzi a maga sorát. Közben Rodrigues hosszan – és persze fejből – idéz regényekből és tévéinterjúkból, amelyek az emlékezetről és a szavak hatalmáról szólnak, a megölt férje verseit az utókornak megmenteni akaró, ezért azokat kívülről megtanuló Nagyezsda Mandelstamról vagy a Fahrenheit 451 könyvégetéseiről. Az idézetek egymásba fonódnak, és az egészet Rodrigues privát története keretezi a nagyanyjáról, aki fokozatosan veszíti el látását. Lehet jókat röhögni közben, no meg kicsit bosszankodni Rodrigues ripacskodásán, de mindez nem akadályozza meg, hogy a végére mindannyiunk közös ügyévé váljon az a szonett. Ritka az ilyen közösségi élmény.
Schauspielhaus Wien, június 17.
