Színház

Tiago Rodrigues: By Heart

  • - urfi -
  • 2016. július 23.

Színház

Újságíróként, műsorvezetőként és tévészínészként ismerte meg Portugália, majd létrehozta saját produkciós irodáját, a nemzetközileg is jegyzett Mundo Perfeitót, amelynek működését tavaly függesztette fel, amikor átvette a lisszaboni Nemzeti Színház irányítását. Még nincs 40 éves Tiago Rodrigues, aki egyedül, közvetlen mosollyal lép fel a Wiener Festwochen színpadára.

Korábban két rendezését láttam, és azok alapján szeret látványos, hatásvadász alapötletekre építeni, miközben elsősorban a színház és a valóság határai érdeklik. A Hotel Lutécia az egyik ismert lisszaboni színházépület fölötti szálloda erkélyein zajlott, amit a nézők az utca túloldaláról, távcsővel és fülhallgatóval követtek; míg a Bela Adormecidában 60 év feletti táncosok, színészek és zenészek személyes történeteit felhasználva mesélte újra a Csipkerózsika-történetet.

A By Heart, ez a hároméves, de máig mindenfelé turnézó produkció a kívülről megtanult szövegről szól, amelyet az angol és a portugál nyelvben is szívből tud az ember, nem fejből. Tíz önként jelentkező néző ül a színpadon, akik az előadás alatt megtanulnak egy szonettet: az első négy sort közösen, a többit viszont egyesével, külön – vagyis csak akkor hangozhat fel a vers, ha mindenki megjegyzi a maga sorát. Közben Rodrigues hosszan – és persze fejből – idéz regényekből és tévéinterjúkból, amelyek az emlékezetről és a szavak hatalmáról szólnak, a megölt férje verseit az utókornak megmenteni akaró, ezért azokat kívülről megtanuló Nagyezsda Mandelstamról vagy a Fahrenheit 451 könyvégetéseiről. Az idézetek egymásba fonódnak, és az egészet Rodrigues privát története keretezi a nagyanyjáról, aki fokozatosan veszíti el látását. Lehet jókat röhögni közben, no meg kicsit bosszankodni Rodrigues ripacskodásán, de mindez nem akadályozza meg, hogy a végére mindannyiunk közös ügyévé váljon az a szonett. Ritka az ilyen közösségi élmény.

Schauspielhaus Wien, június 17.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.