Színház

Botrány nem volt, pedig lehetett volna, de kungfuzó Nagy Zsoltot vagy alvószínházat csak itt lehetett látni. Színészeinknek persze legfőképp dalból van a lelkük – a hétvégén megtartott, második Színházak Éjszakáján többek között ez is kiderült.

Most akkor az a kérdés, hogy meg tudunk-e maradni a borotva élén. Mohácsi János rendezése a Nemzeti Színházban nem sok jóval biztat. Annyival talán, hogy az előadást megtartja ezen a bizonyos borotvaélen.

Székely Csaba Bányavirágcímű drámáját a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal koprodukcióban mutatták be a Nemzeti Színházban; és miként nemrégiben a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Tompa Miklós társulat közös darabját, Sebestyén Aba rendezte.

Majdnem azzal kezdtem, hogy önmagában is nagy teljesítmény a mai nehéz időkben esténként ezerhatszáz embert leültetni a két összetartozó színházba, a Vígbe meg a Pestibe.

A Radnóti Színház köszöni, jól van. Volt már jobban, és nem szeretne rosszabbul lenni. Idei évadterve annak a vágyát mutatja, hogy megint kéne dobni valami nagyot. Visszanyerni "régi dicsőségünket". Persze minden eddiginél nehezebb külső körülmények közepette - de hát ez az igazi kihívás, a színház sajátja. Ami nem a sajátja, arról is beszélgettünk.

"A művészek nem hűségesek, az intézményvezetők nem szívesen tárgyalnak velünk" - Rés a présen-interjú Lőrinczy Györggyel, a Pentaton Koncert- és Művészügynökség igazgatójával.

Színházi belépője ritkán látott, zajos siker. Az elképzelt székely faluban játszódó trilógiájának első két része két év alatt hat bemutatót ért meg, a harmadik darabon párhuzamosan dolgoznak Marosvásárhelyen és Budapesten. A Bánya-trilógiát kötetben adta ki a Magvető, a 32 éves szerző bezsebelt számos külföldi és hazai díjat. A Nemzeti Színház Bányavirág-bemutatója után beszélgettünk a színpadi és az erdélyi valóságról.

Helyesek vagytok, lelkesek vagytok, tehetségesek vagytok - de ez most nem jó. Mondhatnám, hogy azért, mert még nincsen készen, mert kellene még sok próba, némi dramaturgiai beavatkozás; és ez mind igaz lenne, csak kevés.

"Nem volt pénz a telefonomon, és SMS-t küldtem, hátha visszahívnak" - meséli pályakezdéséről a Tollfosztás című darab szereplője.

Tartozott nekünk az Örkény Színház ezzel a bemutatóval, és nemcsak azért, mert nemrégiben már beígérte, aztán elmaradt, hanem azért is, mert ez a színház a nevét nem örökölte, hanem választotta: s ha ezt, akkor a Tótékja is legyen otthon itt.

Ha hívnák, ma is részt venne egy Fidesz-rendezvényen - mondja a hetekben másodszor is kinevezett igazgató, aki egyszerre alapító tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak és elnökségi tagja a Magyar Színházi Társaságnak. Színháza sikereiről, a szakma két pártra szakadtságáról és a pályáztatás megszüntetéséről is beszélgettünk.