A mű világos és transzparens: a székely faluban a bánya bezárása után zuhanórepülésbe tartó életszínvonal tömeges alkoholizmusba és öngyilkossági járványba torkollik; Székely jól ismeri a terepet és figuráit, Sebestyén pedig ért az életképhez. A mostani bemutató csúcspontja egy részegjelenet: László Zsolt és Stohl András magas szintű bohóctréfája, a mértéktelen ivászat és a mértéktartó színjátszás érzékeny metszéspontjában. Rendesen kitartva, megpakolva a bizonytalan mozgás és még bizonytalanabb beszéd poénjaival - lehet tanítani. Az apját kényszeredetten ápoló Iván (László Zsolt) és a valaha jobb napokat megélt orvos (Stohl) kettőse körül Bartha József rusztikus, a falak és a padló síkját némileg megbillentő díszletében a falu tipikus figurái bukkannak föl. Az absztinenciájával kirívó Illés - talán egyedüliként - tehetős ember és a kertművelés szerelmese, ezért másként és másért boldogtalan, mint a többiek. Szarvas József színesen téblábol, a figura örökös zavarát elegánsan hozza. Felesége, Irma Iván iránti szerelme jeléül hordja nap mint nap a kompótot, amely már dugig töltötte a kredencet - és Söptei Andrea elrajzolt lángolását csak az újabb tragédia képes megfékezni. Elvetélt marad itt minden, még a kölcsönös szerelem is.
Iván féltestvére, Ilonka a városból jött haza, hogy segítsen az ápolásban. A doktorra, erre a valahai értelmiségire vetne szemet - épp oly reménytelenül, mint Iván őrá. Beletanul hát az ivásba ő is; Tompos Kátya alakításában azért mindvégig őrzi "ide-nem-valóságát".
És odafönt furulya szól, hol baljósan, hol szomorúan; némi Chagall-feeling lengi be a játékot, Kerényi Róbert m. v. tehet róla. 'rzik a hagyományt, az életük árán is.
Nemzeti Színház, március 28.
