rés a présen: A legrégebbi magánügynökség vezetőjeként hogyan látod a mai művészetimenedzsment-szakmát?
Lőrinczy György: Miközben az egész művészi élet azt hangoztatja, hogy nincsenek menedzserek, senki nem segíti a munkánkat. A művészek nem hűségesek, az intézményvezetők nem szívesen tárgyalnak velünk, a mindenkori kulturális tárcáknál, alapítványoknál pedig gyanús, ha valaki magáncégként működik. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a mai napig nincs menedzserképzés!
rap: Mikor kezdted, honnan kerültél a Pentatonba?
LGY: Néptáncos voltam Novák Ferenc és Foltin Jolán Bihari Együttesében a '80-as években. A néptáncosközösséggel és a Tatával (Novák Ferenc - a szerk.) átélt akkor induló vagy már virágzó fesztiválok, színházi együttműködések meghatározóak az életemben. Hamar felmértem, hogy nem vagyok tehetséges táncos, viszont a közösségi szervezésben szívesen dolgoztam, és sikeres is voltam, erre Tata felfigyelt, és átvitt az akkor virágzó Honvéd Együttesbe, a művészeti titkárságra. Itt ismerkedtem meg Kerényi Miklós Gáborral, aki átcsábított az Operába sajtótitkárnak - öt évadot töltöttem ott. Rövid németországi operaügynökségi munka után '96-ban, 28 évesen Zimányi Zsófi ügyvezetőként rám bízta "legféltettebb gyerekét", a Pentatont, vagyis "privatizált", ahogy mondani szoktam. Alapvetően hármuktól tanultam a szakmát és kaptam a lehetőségeket.
Fotó: Bársony Bence
rap: Milyen projektekkel foglalkozik az ügynökség, kikkel dolgoztok együtt?
LGY: A teljesség igénye nélkül: az egyéni művészmenedzsment területén, ahol kizárólag emocionális alapon választok, Miklósa Erika a legfontosabb, a színházi projekteket illetően a Budapesti Operettszínház. Keróval (Kerényi Miklós Gábor - a szerk.) tizenkét éve dolgozunk együtt - az általános tanácsadás mellett mi visszük a külföldi kapcsolatokat és a nemzetközi szerzői jogi képviseletet is. Az önkormányzati szektorból régi partnerünk Hódmezővásárhely. A fesztiválok közül a néptáncosmúltból maradt a Mesterségek Ünnepének színpadi programja, amelyet mi szervezünk. Na és az épp ebben a hónapban egyéves születésnapját ünneplő Rózsavölgyi Szalon, amelynek az üzemeltetésében is részt veszünk.
rap: Mik a jelenleg futó programjaid?
LGY: Az Operettben és a Rózsavölgyiben minden este van olyan előadás, amelynek létrehozásában valamilyen formában közreműködtem. Amire most készülünk, az a Ghost című film musicalváltozata, május végén. Egy úgynevezett non-replika előadás készül Kero rendezésében. A munkámban kiegészítik egymást a "megaprojektek" és a kicsi, finom ínyencségek. A Rózsavölgyiben Érdi Tamás zongoraművésznek készítünk különleges estet, amelyben a Chopin- és Liszt-művek közöttTörőcsik Mari adja elő kedvenc verseit.
rap: Mi a legizgalmasabb most a munkádban?
LGY: Szintén mi visszük a menedzsmentjét Bársony Bálint zeneszerző-szaxofonművésznek és László Boldizsár operaénekesnek is. Érdekes módon egy időben találtak ki egy-egy különleges zenei projektet, amelyekben segítjük most őket. Bálint Gergely Éva és zenésztársai Hangold újra! címmel CD-t és daloskönyvet adnak ki. Ezt május 11-én mutatjuk be a MOM-ban. Boldizsár pedig Classic Club Singers néven operai kollégáival Verdi-szving projektet hoz létre a Verdi-évben, amelyen a 200 éve született olasz maestro legismertebb dallamai szólalnak meg a '30-as évek stílusában.
rap: Tanítod is a szakmát. Mi az, amit át lehet adni?
LGY: A BKF Arts and Business képzésében a gyakorlatra helyezem a hangsúlyt. A kurzusomon négy konkrét, egymástól eltérő projektet veszünk végig az ötlet megszületésétől vagy a megrendeléstől az elszámolásig. Olykor elmondom azt is a hallgatóimnak, hogy mit írnék szívem szerint foglalkozásként a névjegyemre: például "hivatalos néző", "magyar-magyar tolmács", "kompromisszumkészítő kisiparos". Sok képesség kell a művészeti menedzseri pályához, de a legfontosabb talán mégis a művészet szeretete. Ha nem élvezed, hogy részese vagy a délelőtti próbának és nézője az esti produkciónak, nincs, ami kompenzálja a napközbeni hajtást, stresszt.
rap: Melyik művészeti ág van rád a legnagyobb hatással?
LGY: A zenés színház: opera, operett, musical, tánc az első számú. Sok hobbim nincs a munkámon kívül, viszont még sohasem keltem fel úgy életemben, hogy "Jézusom, dolgozni kell menni!".
