rés a présen

"Hogyan viszonyul egymáshoz roma és nem roma" - Lovas Emília színinövendék

  • rés a présen
  • 2013. április 18.

Színház

"Nem volt pénz a telefonomon, és SMS-t küldtem, hátha visszahívnak" - meséli pályakezdéséről a Tollfosztás című darab szereplője.

rés a présen: Hogy kezdted a színészkedést?

Lovas Emília: Kiskorom óta imádom a színpadot, apukám már négyévesen beíratott egy tánciskolába. Általános iskolában is rengeteget táncoltam, illetve mesemondó és versíró versenyekre jártam, és mindig jó eredményeket értem el. Mindig is az volt az álmom, hogy ismerjék a nevem, és elismerjék, amit csinálok, hogy alkossak valamit, és úgy éreztem, hogy a színészethez van érzékem. A rendszertelen rendszerre van szükségem, meg arra, hogy kiadjam magamból a felgyülemlett rosszat és jót, amit kaptam az eddigi életemben. Az első ilyen irányú próbálkozásom a Karaván művészeti iskolában indult. Ekkor még Tápióbicskén laktam, és egy újságban olvastam a Karavánról. Nem volt pénz a telefonomon, és SMS-t küldtem, hátha visszahívnak, és így is történt. Nyári Pali hívott, és megbeszéltem vele egy időpontot, amikor bemehettem, és egy rövid felvételi után bekerültem közéjük. Vidékről jártam be minden hét végén. Itt ismerkedtem meg Balogh Rodrigóval is, akinek bekerültem a Tollfosztás című darabjába.


rap: Mit jelent neked a Független Színház?

LE: Ez volt az első löket a színházhoz, a szakmához, és azóta nincs megállás. Teljesen megbabonázott ez a világ. Ekkor már a Független Színház tagja voltam Németh Angelikával, Németh Robertóval, Szkiba Józseffel és Oláh Edmond Mizókával egyetemben. Mi öten voltunk aTollfosztás című, 2010-ben bemutatott darab szereplői. Balogh Rodrigó és Illés Marci tanították meg nekünk a színművészet csínját-bínját. Mondhatni, egy család lettünk az évek folyamán. Rengeteget köszönhetek nekik. Játszhattam a Pécsi Országos Színházi Találkozón, kivittük az előadást Svájcba, illetve Londonba, és film is készült belőle tavaly.

rap: Mi a legfontosabb ebben a darabban?

LE: A darab Magyarország problémáival foglalkozik. Arról szól, hogyan viszonyul egymáshoz roma és nem roma. Milyen az ország egészségügye, oktatási rendszere. Olyan, hátrányos helyzetű fiatalokról szól, akik rettentő fiatalon meghaltak, mert meggyilkolták őket. Felhívja az emberek figyelmét arra, hogy valamit rosszul csinálunk, ha egy kislány családon belüli erőszak áldozata lesz, s gyerekek halnak meg pusztán azért, mert romának születtek. Nagyon merészen és valósághűen mutatja meg a ma problémáit a darab. Nekem a szívem szorul össze ezektől a témáktól, és nagyon örülök neki, hogy benne lehetek ebben a darabban, mert szívem jogának érzem, hogy foglalkozzam ezzel. Engem is értek már atrocitások a származásom miatt, és tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de míg élek, felvállalom magam, és kiállok azokért, akiket igazságtalanul bántanak.

rap: Amellett, hogy a Tollfosztásban játszol, mivel foglalkozol?

LE: Jelenleg a Pesti Magyar Színiakadémia tanulója vagyok, illetve a színház darabjaiban statisztálok. Minden időmet lefoglalja a tanulás, így nincs időm más színházi elfoglaltságokra. Rengeteget tanulhatok itt, remek tanároktól. Osztályfőnökeink, illetve mesterségtanáraink, Pál András, Őze Áron és Szatmári Attila rengeteget segítenek szakmai, illetve emberi fejlődésünkben.

rap: Mit választanál, ha egy jó tündér azt mondaná, hogy ott élhetsz és úgy, ahogy akarsz?

LE: Rendkívül elszántnak érzem magam. Nincs B tervem. Mindenképp színésznő szeretnék lenni, és tudom, hogy ehhez rengeteg alázat és munka kell.

rap: Mi ad erőt?

LE: Egyetlen példaképem az anyukám, aki rendkívül erős nő, tipikusan az, aki a jég hátán is megél. Ő a legfontosabb nekem a világon, és tudom, hogy csak rá számíthatok. Nagyon nagy segítség, hogy ő van nekem. Sajnos mostanában nagyon keveset találkozunk, mert nagyon lefoglal a színház. A családépítés még nagyon távoli. Először szeretném elérni a céljaimat.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.