Interjú

Mindent elárulni, titkolózni

Krisztik Csaba színész

  • rés a présen
  • 2013. április 14.

Színház

rés a présen: Amióta kikerültél a főiskoláról, kísérleti műfajban alkotsz egy független társulatban. "Fizikai" színésznek tartod magad?

Krisztik Csaba: Az a fontos, hogy a többiek mit gondolnak rólam, milyen széles skálán akarnak mozgatni. Ha mindent elkövetek, hogy ez a skála szélesedjen, akkor a fantáziának, az elképzeléseknek nem lehet határa. Természetesen a test, a fizikalitás kihagyhatatlan tényező, és ebben a Forte az expresszivitásra törekszik. Sok ellentmondást próbálunk egyszerre belesűríteni a színpadi pillanatokba, és ezeket különböző ritmusban vagy ritmustalanul mozgatni. Csaba (Horváth Csaba rendező) szokta mindig mondani: lazán és feszesen, vagy kinyitni mindent és elzárni, mindent elárulni és titkolózni, mindenkit látni, de befelé figyelni - és van még egy pár ezekből. A lényeg, hogy minden a testből indul ki.

rap: Melyek a Forte Társulat legjobb időszakai szerinted?

KCS: Remélem, a mostani a legjobb.

rap: Hogyan kapsz meg egy szerepet? Mekkora önállóságot kapsz egy karakter megformálásában?

KCS: Eszébe jutok a rendezőnek. A próbafolyamat szüli a munkamódszert is, és akkor derül ki az is, hogy mekkora önállóság szükségeltetik a szerep megformálásánál. Ez olyan, mintha hosszú időt töltenél együtt valami idegennel, akiben keresed a közöst, kutatod a részleteit, amelyekből nap mint nap újabb dolgokat értesz meg.

rap: A nagy füzet egyik főszerepét játszod, az ikerpár egyik felét. Mit gondoltál eleinte, és mit gondolsz most erről a figuráról?

KCS: Mindennel és mindenkivel lehet azonosulni, csak idő kérdése. Különleges volt olyan szempontból, hogy nemcsak én játszom ezt a szerepet, hanem Nagy Norberttel kettőnk személyiségéből kellett összegyúrnunk egymást. Ez több egymásra figyelést igényelt, mint egyéni szerepformálást.

rap: Mikor látható ez az előadás legközelebb? Mikor láthatunk ezenkívül a színpadon?

KCS: Március 24-25-én este héttől lesz a Szkénében. Előtte lesz még egy kis bemutatónk a Müpában, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekarral közösen Sztravinszkij Menyegzőjét játsszuk március 17-én. Másnap pedig Debrecenbe utazunk, a Godot-ra várva című darabot visszük a Modembe.

rap: Milyen saját projektjeid, terveid vannak?

KCS: Másodéves énekeseket tanítok a Zeneakadémián, és év végén vizsgát mutatunk be, ezen agyalok sokat. Meg zenélgetek otthon, egyelőre magamnak.

rap: Szerinted a zöldségeknek vannak érzéseik?

KCS: Amik feltűnnek a színpadon, azoknak igen. A többit megesszük.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.