Interjú

Mindent elárulni, titkolózni

Krisztik Csaba színész

  • rés a présen
  • 2013. április 14.

Színház

rés a présen: Amióta kikerültél a főiskoláról, kísérleti műfajban alkotsz egy független társulatban. "Fizikai" színésznek tartod magad?

Krisztik Csaba: Az a fontos, hogy a többiek mit gondolnak rólam, milyen széles skálán akarnak mozgatni. Ha mindent elkövetek, hogy ez a skála szélesedjen, akkor a fantáziának, az elképzeléseknek nem lehet határa. Természetesen a test, a fizikalitás kihagyhatatlan tényező, és ebben a Forte az expresszivitásra törekszik. Sok ellentmondást próbálunk egyszerre belesűríteni a színpadi pillanatokba, és ezeket különböző ritmusban vagy ritmustalanul mozgatni. Csaba (Horváth Csaba rendező) szokta mindig mondani: lazán és feszesen, vagy kinyitni mindent és elzárni, mindent elárulni és titkolózni, mindenkit látni, de befelé figyelni - és van még egy pár ezekből. A lényeg, hogy minden a testből indul ki.

rap: Melyek a Forte Társulat legjobb időszakai szerinted?

KCS: Remélem, a mostani a legjobb.

rap: Hogyan kapsz meg egy szerepet? Mekkora önállóságot kapsz egy karakter megformálásában?

KCS: Eszébe jutok a rendezőnek. A próbafolyamat szüli a munkamódszert is, és akkor derül ki az is, hogy mekkora önállóság szükségeltetik a szerep megformálásánál. Ez olyan, mintha hosszú időt töltenél együtt valami idegennel, akiben keresed a közöst, kutatod a részleteit, amelyekből nap mint nap újabb dolgokat értesz meg.

rap: A nagy füzet egyik főszerepét játszod, az ikerpár egyik felét. Mit gondoltál eleinte, és mit gondolsz most erről a figuráról?

KCS: Mindennel és mindenkivel lehet azonosulni, csak idő kérdése. Különleges volt olyan szempontból, hogy nemcsak én játszom ezt a szerepet, hanem Nagy Norberttel kettőnk személyiségéből kellett összegyúrnunk egymást. Ez több egymásra figyelést igényelt, mint egyéni szerepformálást.

rap: Mikor látható ez az előadás legközelebb? Mikor láthatunk ezenkívül a színpadon?

KCS: Március 24-25-én este héttől lesz a Szkénében. Előtte lesz még egy kis bemutatónk a Müpában, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekarral közösen Sztravinszkij Menyegzőjét játsszuk március 17-én. Másnap pedig Debrecenbe utazunk, a Godot-ra várva című darabot visszük a Modembe.

rap: Milyen saját projektjeid, terveid vannak?

KCS: Másodéves énekeseket tanítok a Zeneakadémián, és év végén vizsgát mutatunk be, ezen agyalok sokat. Meg zenélgetek otthon, egyelőre magamnak.

rap: Szerinted a zöldségeknek vannak érzéseik?

KCS: Amik feltűnnek a színpadon, azoknak igen. A többit megesszük.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.