Interjú

Mindent elárulni, titkolózni

Krisztik Csaba színész

  • rés a présen
  • 2013. április 14.

Színház

rés a présen: Amióta kikerültél a főiskoláról, kísérleti műfajban alkotsz egy független társulatban. "Fizikai" színésznek tartod magad?

Krisztik Csaba: Az a fontos, hogy a többiek mit gondolnak rólam, milyen széles skálán akarnak mozgatni. Ha mindent elkövetek, hogy ez a skála szélesedjen, akkor a fantáziának, az elképzeléseknek nem lehet határa. Természetesen a test, a fizikalitás kihagyhatatlan tényező, és ebben a Forte az expresszivitásra törekszik. Sok ellentmondást próbálunk egyszerre belesűríteni a színpadi pillanatokba, és ezeket különböző ritmusban vagy ritmustalanul mozgatni. Csaba (Horváth Csaba rendező) szokta mindig mondani: lazán és feszesen, vagy kinyitni mindent és elzárni, mindent elárulni és titkolózni, mindenkit látni, de befelé figyelni - és van még egy pár ezekből. A lényeg, hogy minden a testből indul ki.

rap: Melyek a Forte Társulat legjobb időszakai szerinted?

KCS: Remélem, a mostani a legjobb.

rap: Hogyan kapsz meg egy szerepet? Mekkora önállóságot kapsz egy karakter megformálásában?

KCS: Eszébe jutok a rendezőnek. A próbafolyamat szüli a munkamódszert is, és akkor derül ki az is, hogy mekkora önállóság szükségeltetik a szerep megformálásánál. Ez olyan, mintha hosszú időt töltenél együtt valami idegennel, akiben keresed a közöst, kutatod a részleteit, amelyekből nap mint nap újabb dolgokat értesz meg.

rap: A nagy füzet egyik főszerepét játszod, az ikerpár egyik felét. Mit gondoltál eleinte, és mit gondolsz most erről a figuráról?

KCS: Mindennel és mindenkivel lehet azonosulni, csak idő kérdése. Különleges volt olyan szempontból, hogy nemcsak én játszom ezt a szerepet, hanem Nagy Norberttel kettőnk személyiségéből kellett összegyúrnunk egymást. Ez több egymásra figyelést igényelt, mint egyéni szerepformálást.

rap: Mikor látható ez az előadás legközelebb? Mikor láthatunk ezenkívül a színpadon?

KCS: Március 24-25-én este héttől lesz a Szkénében. Előtte lesz még egy kis bemutatónk a Müpában, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekarral közösen Sztravinszkij Menyegzőjét játsszuk március 17-én. Másnap pedig Debrecenbe utazunk, a Godot-ra várva című darabot visszük a Modembe.

rap: Milyen saját projektjeid, terveid vannak?

KCS: Másodéves énekeseket tanítok a Zeneakadémián, és év végén vizsgát mutatunk be, ezen agyalok sokat. Meg zenélgetek otthon, egyelőre magamnak.

rap: Szerinted a zöldségeknek vannak érzéseik?

KCS: Amik feltűnnek a színpadon, azoknak igen. A többit megesszük.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.