A „hogyan gyászolunk mi” freak show májusra tervezett bemutatóját most pótolták, és az eltelt idő megtette a magáét. Aki a peremen érzi magát, annak mindenképpen ajánlott egy efféle temetkezési buffonéria: akár terápiás hatású is lehet, ahogy pimaszul a felszínre hoz pár egyszerű dolgot az egyéni és a kollektív tudattalan sötét bugyraiból.
Középen egy látványravatal, világító kísértetbábbal, körötte a hét gnóm. Minden emberi torzó szenved, és próbálja a maga módján kezelni a veszteségét. A kimerevített képekbe torkolló csoportos jeleneteket szívszaggatóan humoros, szellemes szólók váltják. A szereplők különbözőképpen preparált, feketébe öltöztetett testszobrok, hiányos végtagokkal, meghökkentő helyekre (bokára, nyakra) komponált párnapúpokkal, rémségesre festett pofákkal. Hófehérke (Kapitány Dorottya artista) egy légi selyem (aerial silk) show-val tér vissza közéjük, hogy a gonosz mostohától megvédje őket.
Makra Viktória rendező szépen fésüli egybe a mozgásos, bábos és a minimál szöveges jeleneteket, de nem előzmény nélküli mindez: az előadásban az a fajta látásmód érvényesül, mint a Szabó Veronika (itt ő az egyik szereplő) rendezte, külföldön nagyot futott Queendomban. (Egy másik szereplő, Kemény Rozália is ott tűnt fel először.) A fiúk meg elég rendesen dolgoznak a bányában, mint például Várnai Balázs, aki komédiásként, zeneszerzőként és színpadi zenészként is kiváló. A kísérleti színház pont attól jó, amitől ez az előadás. Mert a kísérlet néha sikerül.
MU Színház, szeptember 26.
