Színház

Makra Viktória: Héttörpe

  • Sisso
  • 2020. november 8.

Színház

A „hogyan gyászolunk mi” freak show májusra tervezett bemutatóját most pótolták, és az eltelt idő megtette a magáét. Aki a peremen érzi magát, annak mindenképpen ajánlott egy efféle temetkezési buffonéria: akár terápiás hatású is lehet, ahogy pimaszul a felszínre hoz pár egyszerű dolgot az egyéni és a kollektív tudattalan sötét bugyraiból.

Középen egy látványravatal, világító kísértetbábbal, körötte a hét gnóm. Minden emberi torzó szenved, és próbálja a maga módján kezelni a veszteségét. A kimerevített képekbe torkolló csoportos jeleneteket szívszaggatóan humoros, szellemes szólók váltják. A szereplők különbözőképpen preparált, feketébe öltöztetett testszobrok, hiányos végtagokkal, meghökkentő helyekre (bokára, nyakra) komponált párnapúpokkal, rémségesre festett pofákkal. Hófehérke (Kapitány Dorottya artista) egy légi selyem (aerial silk) show-val tér vissza közéjük, hogy a gonosz mostohától megvédje őket.

Makra Viktória rendező szépen fésüli egybe a mozgásos, bábos és a minimál szöveges jeleneteket, de nem előzmény nélküli mindez: az előadásban az a fajta látásmód érvényesül, mint a Szabó Veronika (itt ő az egyik szereplő) rendezte, külföldön nagyot futott Queendomban. (Egy másik szereplő, Kemény Rozália is ott tűnt fel először.) A fiúk meg elég rendesen dolgoznak a bányában, mint például Várnai Balázs, aki komédiásként, zeneszerzőként és színpadi zenészként is kiváló. A kísérleti színház pont attól jó, amitől ez az előadás. Mert a kísérlet néha sikerül.

MU Színház, szeptember 26.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.