Magyar Narancs: 2013 óta saját független társulatod van, azonban messzebbről indítottál. Egy régi interjúdban arról beszéltél, hogy egy év után otthagytad a magyar szakot, mert olyan kézművességgel akartál foglalkozni, melynek alapanyagai a test és a lélek.
Soós Attila: Igen, és ekkor még évekig nem létezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen fizikai színházi rendező szak. Az irodalomra a mai napig szükségem van, viszont az egyetemen azt éreztem, hogy el fogok párologni ettől a sok elmélettől. Az evidensnek tűnő színész szakra viszont nem akartam jelentkezni. Lassan értettem meg, hogy mi hajt. Igaz ugyan, hogy közben játszottam is, az első találkozásom a színészettel ráadásul hatalmas mély víz volt. Mispál Attila A fény ösvényei című nagyjátékfilmjében alakítottam Cserhalmi György partnerét, egy ötvösinast.
MN: Most is játszol. A Forte Társulat Patkányok című darabjában például nőt alakítasz. Hogy esett rád a választás?
SA: Hauptmann drámájában Knobbéné szerepe a szétesettség esszenciája. Jutalomjáték. Horváth Csaba, a darab rendezője, aki az osztályvezetőm volt az egyetemen, rám gondolt.
MN: Decemberben mutatták be Budapesten az Orlandót, ami egyébként a Staféta program egyik nyertes darabja. Korábban is foglalkoztatott az androgüntéma, vagy kifejezetten a pályázat miatt nyúltál Virginia Woolf regényéhez?
SA: Már évekkel ezelőtt foglalkoztatott a regényben az időkezelés kockázatossága miatt, és hogy milyen módon alakulhat a színpadon férfiból nővé a főszereplő. Bele is tört a bicskám.
MN: Azt gondolod?
SA: Alapelemem a felfedezés és a kísérlet. Szeretem az ismeretlen helyeket, a veszélyes körülményeket, de ezeknek a természetes velejárója, hogy néha seggre esek.
MN: Az alaptörténet sem volt neked elég drámai, hogy egy felnőtt férfi egyszer csak nővé változik. Át is írtad.
SA: Az Orlando trükkje a nemi átváltozás és a melankólia kettősségéből áll. A regényből készült jelenetsorrend megírása után jutottam arra a döntésre, hogy meg kell változtatni az alaptörténet fordulópontját. Szükséges volt „traumatizálnom” a férfiból nővé válás okát. Fájdalmassá és végtelenül személyessé kellett tennem a főszereplő döntését a nemének megváltoztatását illetően. Meggyilkoltattam a várandós feleségét a szeme láttára, elvettem tőle mindent, amiben hinni tudott. Máskor is történt már, hogy változtattam fordulóponton, befejezésen. Georg Büchner Lenz című elbeszélésének például szándékosan terheltem a lezárását: a főszereplő erőszakolja meg annak a papnak a lányát, aki bizalmat szavazott neki, majd a pap ölje meg a főszereplőt. Mit csinál a pap azok után, hogy megfojtotta azt, akire az életét is rábízta volna, de megerőszakolta a lányát? Hogy lép tovább ezen?
MN: Az Orlandóban miért csak nők játszanak?
SA: Ez a szerzőnő iránti tudatos tiszteletadás és egy fizikai kísérlet. Egyaránt akartam a színésznőkkel nőket és férfiakat is játszatni.
MN: Jól érzem, hogy téged érdekelnek a nyomorult női sorsok? Elég csak pár aktualitásra gondolni, például a szerepedre a Patkányokban, az Orlandóra vagy a készülő rendezésedre, az O. márkinéra.
SA: Heinrich von Kleist története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre, ami ezzel az asszonnyal történik. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár. A férfi jelentkezni is fog, majd elveszi feleségül. Hogy ez happy end, az egy vicc. Nem is fogom átírni, elég abszurd ez így is. A darabot egyébként a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban fogjuk bemutatni Nagy Dóra és Bárnai Péter főszereplésével, illetve én is játszom benne. Formai újítással is készülünk: O. márkiné a darab traumatikus pontjain bábból élővé, illetve élőből bábbá alakul át.
MN: Miért fogsz bábot használni?
SA: Mert azzal bármit meg lehet csinálni nyílt színen. Azt kutatjuk, hogyan tudja a báb kifejezni a fizikai kiszolgáltatottságot, az áldozatiságot. Ez is kísérlet lesz.
MN: Nem pusztán határon túli bemutatóra készültök, hanem egy egész erdélyi turnét is szerveztél, továbbá dokumentumfilmet is fogsz forgatni az ottani munkáról. Miért pont Erdély?
SA: Mert erősnek tartom azt, ami ott történik. A mini turné is azt bizonyítja, hogy dolgunk van ott. Temesvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy: ezektől a színházaktól kaptunk igenlő visszajelzést. A budapesti bemutató a Szkéné Színházban lesz, várhatóan ősszel. A dokumentumfilm mellett fikciós film is készül az O. márkiné-történetből. A próbafelvételek már elkezdődtek Kiss Diána Magdolna, Egyed Bea, Bach Kata, Farkas Franciska és Bajor Lili főszereplésével. Öt különböző női sorsot mutatunk meg, hűen követve az elbeszélés alapkonfliktusait és a befejezését: a megerőszakolástól a gyermekváráson át a házasságig mint boldog befejezésig, ötször ötféleképpen.
