Színház

Mészármese és fikciós labor

Martin McDonagh: Párnaember

  • Ady Mária
  • 2014. február 23.

Színház

Az ír peremvidék kisegzisztenciáinak kegyetlen, groteszk és mégis szerethető mcdonaghi miliője helyett ezúttal egy névtelen diktatúrában járunk, ahol a társadalmi dimenzió a nézői elvárásoknak szellemes csavarokkal csapdát állító krimi alkatrészévé zsugorodik.

Főszereplővé maga a dramaturgia lép elő, amely jelenetről jelenetre változatos eszközökkel teszi újabb és újabb idézőjelek közé az előadás valóságát. A Párnaember mozgóképes vágásokat és montázsokat, hiperrealista filmkockákat idéző hang- és fénytechnikája ellenére Radnai Márk rendezése a színházi valóságra kérdez rá McDonagh rémtörténetének segítségével. A négy oldalról körülült átlátszó műanyag szobában játszódó jeleneteket kihangosítva, időnként torzító, visszhangzó mikrofonok közvetítésében, azaz mediális rétegen keresztül halljuk, miközben a játék szerint befelé transzparens, kifelé átlátszatlan tükörfelület a kihallgatás filmes-naturalista kliséjével operál. Csakhogy a látványnak az adott megvilágításban része a szemben ülő közönség, a szoba berendezését a jelenetek közti sötét leple alatt váratlanul 180 fokkal elforgatják, a magára hagyott fogoly pedig tenyerével árnyékolva szemét úgy kémlel ki a plexifalon, mint aki tisztában van azzal, amit a színész nyilván tényleg lát. A felrajzolt helyzetek és viszonylatok is épp csak addig tartanak egy irányba, ameddig a néző felismerni véli a logikájukat.

Az előadás tipikus terrorszituációval indul, amelyben a vallatott kiszolgáltatottsága a karhatalom erőfölénye mellett a visszatartott információkból is adódik: nem tudni, mi a "rend", és ez lehetetlenné teszi az együttműködést. Az író Katurian történeteinek mintájára gyerekgyilkosságok sorát követték el - a vád tehát nem politikai jellegű. Vagy mégis? "Szeretünk írókat kivégezni, annak üzenete van" - mondja Tupolski, Kárpáti Pál önelégült, áldozatával kéjesen játszadozó nyomozója. De Jankovics Péter Katurianja nem az a klasszikus, galamblelkű diktatúraáldozat értelmiségi - fejből megtanult és gyerekes büszkeséggel előadott banális horrortörténeteit hallgatva végtelenül ironikussá válik a pátosz, amivel gyilkosságot és mártírhalált egyként vállalva igyekszik inkriminált novelláit (például a gyerekeket szomorú jövőjük felvillantásával öngyilkosságra ösztönző Párnaember meséjét) megmenteni az utókornak. Igaz, a hullák egy részéről kiderül, hogy fiktívek, a művér pedig a fikció szerint is hol "mű", hol "igazi". A szellemesen technikás narratíva mindig az utolsó pillanatban bontja meg az összeállni látszó mozaikot, a végtelenségig karikírozva a krimi befogadójának kiszolgáltatottságát az információkat kénye-kedve szerint adagoló szerzőnek.

Radnai szigorúan színházi és álfilmes eszközökkel kontráz McDonagh drámájának csavarjaira: az előadásban nyoma sincs a fiatal rendező két korábbi előadásában kulcsszerepet játszó vetítésnek. Lehet ennek oka az elszakadás igénye Dömötör András egri rendezésétől, ahol Katurian novellái webkamerával pásztázott legókulisszák között elevenedtek meg, de akárhogy is, a minimalista eszközökkel - a narrációt aláfestő hangeffektekkel, a sötétbe hasító fényben exponált képekkel - ábrázolt erőszak intenzíven hat, és összetetten működteti a fikciós síkok sokaságát. A feszesre húzott párbeszédek, borzongató történetek és a mozgások dinamikus koreográfiája sodró dramaturgiát eredményez, amelyben egyedül McDonagh fekete humora sikkad el némiképp.

011 Alkotócsoport-Szputnyik Hajózási Társaság-Füge Produkció, Jurányi Inkubátorház, január 11.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.