Táncszínház

Metropolisz

  • Sisso
  • 2020. október 24.

Színház

Fritz Lang azonos című, 1927-ben készült kétségkívül filmtörténeti jelentőségű alkotása ihlette a Maladype Színház új mozgásszínházi előadását, amelyben Fehér Ferenc koreográfiája (és rendezése) a túlhajtott urbánus mindennapokról, korunk emberé­nek elfojtásairól, s az időnként vulkánként felrobbanó tudattalanjáról szól. Mindezt animális, illetve mechanikus mozgásokkal – amelyek Fehér Helló, Zombi!, illetve The Station című táncműveiből ismerősek leginkább –, valamint sötét tónusú techno zenével, sok füsttel, indusztriális díszletekkel jeleníti meg.

Jól elkülöníthető mozdulatokból álló meneteléssel indul a történet, a nyolc színész egyetlen organizmusként araszol a felvonó felé. Később visszatérnek ezek a mozgás­szekvenciák mindenféle alakzatban, duók, triók, szólók is láthatók: Fehér elég pontosan építi fel az előadás 50 percét. Fokozatosan növeli a tempót, leegyszerűsíti a mozdulatokat, támaszkodik a figurákra, valamint a nyolc eltérő felépítésű test sajátosságaira.

Nincs történet, nem a film forgatókönyvét követi az előadás: a mozgással kifejezhető tömeges és egyéni lelkiállapotok, identitások és hangulatok kelnek életre. Egyetlen mondat hangzik el, igaz, az többször is Mesés Gáspár hangján, a szexualitással kapcsolatban, németül: „Ich bin so gut” (annyira jó vagyok). Ez mindig nagyon viccesen hat, segít oldani az amúgy egyre feszültebb hangulatot, amelyet a szinte paralitikus mozgások sűrítenek. Aztán korunk némafilmje színpadi technopartiba és ruhaledobálásba csap át. Naná, meleg helyzetekben ez segít.

Eötvös10 Közösségi Tér, szeptember 19.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.