Táncszínház

Metropolisz

  • Sisso
  • 2020. október 24.

Színház

Fritz Lang azonos című, 1927-ben készült kétségkívül filmtörténeti jelentőségű alkotása ihlette a Maladype Színház új mozgásszínházi előadását, amelyben Fehér Ferenc koreográfiája (és rendezése) a túlhajtott urbánus mindennapokról, korunk emberé­nek elfojtásairól, s az időnként vulkánként felrobbanó tudattalanjáról szól. Mindezt animális, illetve mechanikus mozgásokkal – amelyek Fehér Helló, Zombi!, illetve The Station című táncműveiből ismerősek leginkább –, valamint sötét tónusú techno zenével, sok füsttel, indusztriális díszletekkel jeleníti meg.

Jól elkülöníthető mozdulatokból álló meneteléssel indul a történet, a nyolc színész egyetlen organizmusként araszol a felvonó felé. Később visszatérnek ezek a mozgás­szekvenciák mindenféle alakzatban, duók, triók, szólók is láthatók: Fehér elég pontosan építi fel az előadás 50 percét. Fokozatosan növeli a tempót, leegyszerűsíti a mozdulatokat, támaszkodik a figurákra, valamint a nyolc eltérő felépítésű test sajátosságaira.

Nincs történet, nem a film forgatókönyvét követi az előadás: a mozgással kifejezhető tömeges és egyéni lelkiállapotok, identitások és hangulatok kelnek életre. Egyetlen mondat hangzik el, igaz, az többször is Mesés Gáspár hangján, a szexualitással kapcsolatban, németül: „Ich bin so gut” (annyira jó vagyok). Ez mindig nagyon viccesen hat, segít oldani az amúgy egyre feszültebb hangulatot, amelyet a szinte paralitikus mozgások sűrítenek. Aztán korunk némafilmje színpadi technopartiba és ruhaledobálásba csap át. Naná, meleg helyzetekben ez segít.

Eötvös10 Közösségi Tér, szeptember 19.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.