Táncszínház

Metropolisz

  • Sisso
  • 2020. október 24.

Színház

Fritz Lang azonos című, 1927-ben készült kétségkívül filmtörténeti jelentőségű alkotása ihlette a Maladype Színház új mozgásszínházi előadását, amelyben Fehér Ferenc koreográfiája (és rendezése) a túlhajtott urbánus mindennapokról, korunk emberé­nek elfojtásairól, s az időnként vulkánként felrobbanó tudattalanjáról szól. Mindezt animális, illetve mechanikus mozgásokkal – amelyek Fehér Helló, Zombi!, illetve The Station című táncműveiből ismerősek leginkább –, valamint sötét tónusú techno zenével, sok füsttel, indusztriális díszletekkel jeleníti meg.

Jól elkülöníthető mozdulatokból álló meneteléssel indul a történet, a nyolc színész egyetlen organizmusként araszol a felvonó felé. Később visszatérnek ezek a mozgás­szekvenciák mindenféle alakzatban, duók, triók, szólók is láthatók: Fehér elég pontosan építi fel az előadás 50 percét. Fokozatosan növeli a tempót, leegyszerűsíti a mozdulatokat, támaszkodik a figurákra, valamint a nyolc eltérő felépítésű test sajátosságaira.

Nincs történet, nem a film forgatókönyvét követi az előadás: a mozgással kifejezhető tömeges és egyéni lelkiállapotok, identitások és hangulatok kelnek életre. Egyetlen mondat hangzik el, igaz, az többször is Mesés Gáspár hangján, a szexualitással kapcsolatban, németül: „Ich bin so gut” (annyira jó vagyok). Ez mindig nagyon viccesen hat, segít oldani az amúgy egyre feszültebb hangulatot, amelyet a szinte paralitikus mozgások sűrítenek. Aztán korunk némafilmje színpadi technopartiba és ruhaledobálásba csap át. Naná, meleg helyzetekben ez segít.

Eötvös10 Közösségi Tér, szeptember 19.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.