ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Mindent szétromboltak”

Polgár Csaba színész, rendező

Színház

Az Örkény Színház meghatározó színészével aktuális szerepeiről, a rendezésről, a független színházi munkájáról beszélgettünk, de szó esett társadalmi elnyomásról, közéleti eseményekről és színházvezetői ambícióiról is.

Magyar Narancs: Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs zenés darabját, a The Black Ridert rendezted meg nemrég. Magyarországi ősbemutató. Miért ezt választottad?

Polgár Csaba: A főiskolán ismertem meg az előadást, Lengyel Anna mutatott belőle egy felvételt. Vonzott a zenei világa, a humora és a nem klasszikus dramaturgiája, az, hogy egyenes történetvezetés helyett tripszerűen épül fel a darab. És az is, hogy inkább érzeteket fogalmaz meg, ami itthon kevésbé megszokott. Kihívás volt, tartottam is tőle. Tudni kell, hogy mivel Tom Waits nem engedi lefordítani a dalokat, azokat csak angolul lehet énekelni, ami fontos sajátossága a darabnak. Ez engem nem zavart, jónak tartom a kevert nyelvet, és nem is gondolom, hogy ma már ez különösebb problémát okozna, az operában is olvassuk a feliratot. Némi fricska is ez az alkotóktól, a műfaj görbe tükre, ahogy Tom Waits összelopkodta a zenei anyagot, pofátlanul ötvözve az operát és a kocsmazenét.

MN: Vártál vele, hogy megrendezd az előadást, vagy csak most lett rá alkalom?

PCS: Most találtam olyan helyet, ahol nyitottak voltak rá, Mácsai felvállalta. Nagyon fontos volt az is, hogy azt éreztem, hangilag is tart ott a társulat, hogy meg lehet csinálni az előadást, mert ehhez kiváló énekhangok, zeneileg művelt, érzékeny színészek kellenek, és egy olyan zenei vezető, aki az egészet összerakja, megszervezi, és megcsinálja a hangszerelést. A darab eredetileg egy tizenegy fős zenekarra íródott, nálunk öt zenész van benne, és a színészek is játszanak hangszereken. Kákonyi Árpád érdeme, hogy úgy szólal meg az előadás, ahogy, következetesen és kérlelhetetlenül kiharcolta azokat az időket, amik hangosításra, zenei próbákra kellettek. Nem vagyunk olyan gazdasági helyzetben, hogy akármilyen díszletet, jelmezt megengedhessünk magunknak, így a látványvilág kialakításában abszolút a kreativitásnak kellett érvényesülnie Izsák Lili részéről. Molnár Csabának ez volt az első klasszikus színházi koreográfiája, nagyon élveztem a vele való munkát. De a fénytervező Baumgartner Sándornak is, azt hiszem, nagy kaland volt. Az volt a tét, sikerül-e saját, működőképes világot teremteni az előadással, és kizárjuk valahogy a brutálisan erős wilsoni esztétikát.

MN: Hogyan jellemeznéd az előadás formanyelvét?

PCS: Fontos volt, hogy hangsúlyos legyen a vásáriszínjáték-vonal, egyfajta brechti mesélés keverve a szentimentális amerikai romantikával, operai kitettséggel és zenei hömpölygéssel a kocsmai szinten. Erős élményem, amikor gyerekként egy lagziban elaludtam a ruhatárban vagy valami raktárban, felébredtem hajnalban, kibotorkáltam, és egy teljesen idegen közegben találtam magam, a borgőzös társaság átizzadt, rövid ujjú ingben, félrecsúszott nyakkendővel Demjén Rózsira vonatozott. Hasonlónak látom a darab világát: egyszerre elborzaszt, de van benne valami vonzó felszabadultság is.

MN: Új műfajt hozott az előadás az Örkény repertoárjába, nem láttunk itt eddig ilyen klasszikus zenés darabot.

PCS: A The Black Rider kétségkívül nagyobb formátumú az eddigi zenés előadásainknál. De a prózai előadásaimban is sok élő zenét használok. Zenés színész szakon végeztem, számomra egyértelmű, hogy a zene ugyanolyan része a színházi előadásnak, mint a szöveg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.