ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Mindent szétromboltak”

Polgár Csaba színész, rendező

Színház

Az Örkény Színház meghatározó színészével aktuális szerepeiről, a rendezésről, a független színházi munkájáról beszélgettünk, de szó esett társadalmi elnyomásról, közéleti eseményekről és színházvezetői ambícióiról is.

Magyar Narancs: Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs zenés darabját, a The Black Ridert rendezted meg nemrég. Magyarországi ősbemutató. Miért ezt választottad?

Polgár Csaba: A főiskolán ismertem meg az előadást, Lengyel Anna mutatott belőle egy felvételt. Vonzott a zenei világa, a humora és a nem klasszikus dramaturgiája, az, hogy egyenes történetvezetés helyett tripszerűen épül fel a darab. És az is, hogy inkább érzeteket fogalmaz meg, ami itthon kevésbé megszokott. Kihívás volt, tartottam is tőle. Tudni kell, hogy mivel Tom Waits nem engedi lefordítani a dalokat, azokat csak angolul lehet énekelni, ami fontos sajátossága a darabnak. Ez engem nem zavart, jónak tartom a kevert nyelvet, és nem is gondolom, hogy ma már ez különösebb problémát okozna, az operában is olvassuk a feliratot. Némi fricska is ez az alkotóktól, a műfaj görbe tükre, ahogy Tom Waits összelopkodta a zenei anyagot, pofátlanul ötvözve az operát és a kocsmazenét.

MN: Vártál vele, hogy megrendezd az előadást, vagy csak most lett rá alkalom?

PCS: Most találtam olyan helyet, ahol nyitottak voltak rá, Mácsai felvállalta. Nagyon fontos volt az is, hogy azt éreztem, hangilag is tart ott a társulat, hogy meg lehet csinálni az előadást, mert ehhez kiváló énekhangok, zeneileg művelt, érzékeny színészek kellenek, és egy olyan zenei vezető, aki az egészet összerakja, megszervezi, és megcsinálja a hangszerelést. A darab eredetileg egy tizenegy fős zenekarra íródott, nálunk öt zenész van benne, és a színészek is játszanak hangszereken. Kákonyi Árpád érdeme, hogy úgy szólal meg az előadás, ahogy, következetesen és kérlelhetetlenül kiharcolta azokat az időket, amik hangosításra, zenei próbákra kellettek. Nem vagyunk olyan gazdasági helyzetben, hogy akármilyen díszletet, jelmezt megengedhessünk magunknak, így a látványvilág kialakításában abszolút a kreativitásnak kellett érvényesülnie Izsák Lili részéről. Molnár Csabának ez volt az első klasszikus színházi koreográfiája, nagyon élveztem a vele való munkát. De a fénytervező Baumgartner Sándornak is, azt hiszem, nagy kaland volt. Az volt a tét, sikerül-e saját, működőképes világot teremteni az előadással, és kizárjuk valahogy a brutálisan erős wilsoni esztétikát.

MN: Hogyan jellemeznéd az előadás formanyelvét?

PCS: Fontos volt, hogy hangsúlyos legyen a vásáriszínjáték-vonal, egyfajta brechti mesélés keverve a szentimentális amerikai romantikával, operai kitettséggel és zenei hömpölygéssel a kocsmai szinten. Erős élményem, amikor gyerekként egy lagziban elaludtam a ruhatárban vagy valami raktárban, felébredtem hajnalban, kibotorkáltam, és egy teljesen idegen közegben találtam magam, a borgőzös társaság átizzadt, rövid ujjú ingben, félrecsúszott nyakkendővel Demjén Rózsira vonatozott. Hasonlónak látom a darab világát: egyszerre elborzaszt, de van benne valami vonzó felszabadultság is.

MN: Új műfajt hozott az előadás az Örkény repertoárjába, nem láttunk itt eddig ilyen klasszikus zenés darabot.

PCS: A The Black Rider kétségkívül nagyobb formátumú az eddigi zenés előadásainknál. De a prózai előadásaimban is sok élő zenét használok. Zenés színész szakon végeztem, számomra egyértelmű, hogy a zene ugyanolyan része a színházi előadásnak, mint a szöveg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.