ZSINÓRPADLÁS

Félúton élet és halál között

Szaturnusz Gyűrűje

Színház

Az Örkény Stúdiója már a kezdetek óta színházi laborként is működik, ahol az alkotók teljes szabadságban hozhatnak létre az Örkény nagyszínpadi repertoárjától egészen eltérő produkciókat. Ilyen Kárpáti Péter új rendezése is, és felteszem, ilyen lesz majd áprilisban a Hat medúza egy tepsiben, Fekete Ádám rendezésében. Kockázatos vállalás e két rendezőt meghívni: színházi nyelvüket tanulni kell, egyiküké sem könnyen adja meg magát.

Esetükben nem beszélhetünk lineáris, egyszerűen felfogható cselekményről, deklarált üzenetről. Nem előre megírt szövegekhez kapcsolódó adaptációs ötleteik vannak, és a történeteik, bár mindig kibogozható egy történeti sík is az előadásaikból, nem történetek a szó klasszikus értelmében. Témáik vannak, saját logikai rendszerük, saját nyelvük, amellyel időről időre felrúgják a színház íratlan szabályait. Nem lázadásból, hanem azért, mert nem igazán érdeklődnek az íratlan szabályok iránt.

Egy Kárpáti-előadásnál, és így van ez most is, sokszor azt is külön feladvány megfejteni, hogy a jelenetek milyen logika szerint követik egymást. De épp a rejtvények miatt is válnak ezek az előadások izgalmassá. Meg persze azért, mert ezeknek a rejtvényeknek nincs egyetlen jó megoldásuk. Többféleképpen lehet a Szaturnusz Gyűrűjét is értelmezni, amely az élet és halál viszonyának témájával legalább annyira foglalkozik, mint azzal a kérdéssel, hogy elvesztegetünk-e az életünk során lehetőségeket, vagy hogy képesek vagyunk-e arra, hogy felnőjünk, felelősséget vállaljunk, és el tudjuk-e (vagy akarjuk-e) engedni a múltunkat. Összefoglalva talán azt mondhatjuk, hogy a Szaturnusz Gyűrűje az élet értelméről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.