A Katonában az utóbbi időben műfaji kísérletezésekkel színesedett a repertoár: a monodrámák vagy a színházi sitcom mellett a zenés-populáris műfajok felé is nyitott a színház. Az operett (Virágos Magyarország) és a zenés-táncos revü (Musik, Musikk, Musique) után itt egy zenés irodalmi est.
Az Áll a bál magyar írók (főleg nők) rövid szövegeiből – versek, novellák, regényrészletek –, illetve néhány, igézően mély hangon előadott slágerből áll össze. Könnyed, zenés irodalmi est, magas színvonalon. Kevés jobb dolog történhet a kortárs irodalommal, mint hogy Bodnár Erika, Borbély Alexandra e. h., Fullajtár Andrea, Pálmai Anna és Pálos Hanna e. h. végigparádéznak vele egy estét. (Már amennyire kortársnak lehet nevezni a Máraitól Petrin és Nemes Nagyon át Mosonyi Alizig és Tóth Krisztináig terjedő, ingadozó színvonalú szövegspektrumot. Az est gerincét mégis a kortárs női irodalom adja.)
Fotó: Váradi Gábor
A Fullajtár Andrea által rendezett műsor azonban túllép a színvonalas zenés irodalmi est keretein. A színésznőknek mintha „szerepük” lenne: nemcsak különböző szövegek tartoznak egy-egy játszóhoz, hanem az azokat összekötő, homályosan körvonalazható karakter, habitus is. Ki-be járkálnak a színpadon, végszavukat egymásnak címzik, reagálnak, interakcióba lépnek. Miközben a háttérvásznon néha az éppen nem szereplők árnyait látjuk üldögélni-álldogálni.
Sajnos épp ezzel a többel, a szövegek köré szőni kívánt szövettel válik kevesebbé, haloványabbá az előadás. Az irodalmi est statikusságának feloldása érthető cél, a színésznők közötti interakciók azonban gyakran keresettek, és bár összetartani hivatottak az amúgy laza szerkesztésű matinét, éppen szétrázzák azt, mivel érthetetlen vagy erőltetett gesztusok maradnak csupán. A sokszor csak dekoratív funkciót ellátó, tartalmilag értelmezhetetlen árnyjáték a háttérben hasonlóan (nem) működik, és a zenedramaturgia is gyakran első körösséget sugall.
Eközben folyamatosan beigazolódik a tény: a Katona nagyszerű színésznői nemcsak szöveget, de dalokat is elsőrangúan adnak elő. Az előadást pedig széttartó, olykor keresett megoldásai ellenére a felszín alatt végig ott bujkáló társadalomkritikus vonulat időnként többé teszi parádés, technikailag hibátlan ujjgyakorlat-sorozatnál.
Katona Kamra, május 30.
